Erős Vár, 1931 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1931-12-15 / 3. szám
Volume I. Évfolyam. 1931 December 15. Number 3. szám. Published and edited at 161 Hazelwood Ave. Pittsburgh,Pa. Subscription S 129a year The on/u Hungarian Lutheran paper in America-. MIGHtmi AUTHORIZED BY THE BOARD OF AMERICAN MISSIONS OF THE U. L C. A. 4 4 4 4 4 I I A LEGSZEBB KARÁCSONY. Irta: Zimmerman Rezső. Szibériában, kies hazában, fekete fenyvesek fagyos honában, zsúfolt barakok rongyos népe közt, magam is rongyosan, epedve, várva, Nem volt nálunk elhagyottabb árva mondhatom, ottan éltem át ötven év legboldogabb karácsonyát. Hadd mondjam el, miiért? A barakra ráborult az est. Meg volt engedve, hogy lámpa égjen, melynek halvány fénye mellett szorongott sok élő emberi test. Szunnyadt ben nők az isteni lélek. Csak az fájt nekik, hogy nincsenek otthon, ahol az asszony, a gyerek, a koma, a sógor. Oh bár csak együtt lehetnének! Isten és Krisztus nem jutott eszükbe, noha egy kis szobából éneik hallatszott: Krisztus Urunknak áldott születésén, mondjunk angyali dalt Ő megjelenésén. Néhányan szorongtunk benn a kis szobában. Jászol nyomorát tíépzelni nem volt nehéz de valahogy benyúlt a szobába az isteni kéz ‘S ajándlékot adott minden fogolynak, süteményt, mikor másutt alig volt kenyér, könnyet, mely drága gyöngyökkel fölér, s testvéri szót, mely oszlat bánatot. Ennyi volt, mit a társaság adott. De ott volt Ó, ki mindenek Ura, Ő kipótolt minden hiányt, letörölt minden könnyet, és készített fehér ruhát. LEGENDA. Irta: Csonták Ferenc. Mikor a szenteste kapuját kitárja, Indul a ködken a bethlehemi Árva, Akit kitagadtak, akit megtagadtak, Mikor földünkre a poklok leszakadtak. Elindul a ködben, megindul az estben, Mellette az angyal arany szárnya lebben; Száll a Gyermek gyémánt csillagokra, Gyémánt csillagokról, földi bus ormokra. Odaszáll először, hol az éj sötétebb, Feketébb a gond s a nyomor mélyebb, Hol a tájnak minden kincsét elorozták, Gyászos ortnaidra szegény Magyarország! All a Gyermek ott fenn nagyon fáj a lelke, Visszagondol régi szelíd Bethlehemre, Bethlehem után a komor Golgotára, Nagypéntek után a vig feltámadásra! És megáll a Tátrán, melynek örökzöldje Valaha elindult boldogan a völgybe, Ment, mendegélt vígan az erdő a fenyves Karácsonyi dísznek magyar gyerekekhez. S a legszebb fenyőt, mely örökzöldben áll, Kezébe ragadja s gyémánt csillagoknál Gyújtja gyertyáit meg, mint valaha Csodaszarvas aranylángját a regében. A szent, örökfát emelve magasra Pozsony, Kassa, Várad felett lobogtatja, Kolozsvár, Arad és Szabadka világol Bethlehemi fénybe a karácsonyfától! Vándorok a földön, pásztorok a tájon, Ámulnak az égi csodaragyogáson, Virrasztók, vigyázok ajkán zeng az ének Dicsőség a magyarok örök Istenének! 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4
