Leo Santifaller: Ergänzungsband 2/2. Festschrift zur Feier des 200 jährigen Bestandes des HHStA 2 Bände (1951)
VII. Allgemeine und österreichische Geschichte. - 67. Kálmán Juhász: János király olasz diplomatája (Ein italienischer Diplomat des Königs Johann von Zapolya [Giovanni Bonzagno])
332 Juhász, Bonzagno legfeljebb 1537-ig állhatott a Csanádi egyházmegye élén, mert ebben az évben már székürességet jelentenek a források1). Hangácsi Albert Csanádi püspök halála 2) — tehát több, mint hetven év — óta nem látott Szent-Gellért városa püspöki temetést. Szokoli János Csanádi püspök belépett 3) a pálosrendbe, Szegedi Barátin Lukács Csanádi püspök átment4) Zágrábba; az utána következő három főpap, Csáki Miklós, Csaholi Ferenc, Musinai Gerván János, csatatéren fejezte be életét. Mikor Bonzagno János koporsóját a székesegyház sírboltjába zárták 5), ez többé sohasem nyilt meg Csanádi püspök számára. Az utána következő két püspök, a Ferdinándtól kinevezett Ugody Ferenc és a János királytól kinevezett Barlabássy János nem vonulhatott be az ősi palotába6), hol Szent-Gellért vértanú-püspök magasztos törekvéseinek örökösei félezred éven át szakadatlanul rezideáltak. Medgyesi Székely Ferenc Csanádi püspök Erdélyben esett gyilkosságnak áldozatul 7). Ezután Csanád városa, — egy nagy kiterjedésű püspökségnek és vármegyének névadója — faluvá sülyedt és többé soha sem nyerte vissza régi jelentőségét. Bonzagno renaissance-főpap. Szülőföldjén, a renaissance hazájában, Itáliában szivta magába a tudományok és művészetek iránti lelkesedését. Mint püspök ő is hódolt a szinte divattá vált tudomány — és müvészetpártolásnak. Kétségkívül követte nagyműveltségü főpaptársai szokását: fejlesztette az elődeitől létesített püspöki könyvtárt. Amint ,,odon templomok, régi monumentális épületek, híres levéltárak nem jelzik itt a múltnak dicsőségét“ 8), azonképpen eltűnt ez az értékes könyvtár is, az itteni kultúra nagyságának fényes bizonysága. Hamuvá lett mindaz, amit a kor magas műveltségű főpapjai temérdek költséggel összegyűjtöttek. Mintha a föld nyelte volna el a székesegyházat, püspöki székházat szobraival, festményeivel, öltönyeivel, edényeivel, könyv — és levéltáraival együtt! Kétségtelen, hogy a művészet és tudomány kincsei itt éppoly gazdagságban tündököltek, mint e korban más hasonló helyen. „Eltűntek nyomtalanul kultúránk nagy kárára. Megsemmisültek, mint az egyházmegye egyéb műkincsei“ 9). Tudománypártolása mellett nemesgondolkozású, melegen érző férfiú volt Bonzagno. Magasztalja őt egy költő kortársa 10). Önzetlen jóbarát. Brodarics Istvánhoz régi, szives barátság fűzte. Még Olaszországban ismerkedtek meg egymással. Bonzagno hozzátartozói kisegítették Brodaricsot anyagi szükségében, amelybe követségével járó kiadásai döntötték11). Idővel Brodaricsnak kilátása nyilt a kancellárságra. A királytól hangoztatott feltétel, — „a kancellárnak püspöknek illik lennie“ 12) — azonban előbb Brodaricsnak püspöki méltóságra emeltetését tette sürgőssé. Maczedoniai László szerémi püspök hajlandó volt püspökségéről lemondani, ha ennek fejében Brodarics egy más megfelelő javadalmat biztosit számára. Ilyen „más megfelelő javadalom“ lett volna Bonzagno egri őrkanonoksága. Bonzagno készséggel hajlott kérésére és egyelőre minden ellenszolgáltatás nélkül lemondott javára, mire Brodarics püspök, majd e hiányolt kellék megszerzésével kancellár lett 13). x x) Két év múlva Brodarics István váci püspök végrendelete már úgy említi, mint „néhai“ Csanádi püspököt. Mon. eccl., III, 373. 2) 1466. 3) 1493. 4) 1500. 5) Ez puszta feltevés. Eltemetéséről semmi adatunk nincs. 6) Ezt is csak a körűimén vek teszik valószínűvé. 7) 1553. 8) Érd új helyi Menyhért, A kalocsai érsekség a renaissance-korban. Zenta 1899, 232. 9) Id. m. 236. 10) Stieröxel (Taurinus) István, f 1519. u) Brodarics végrendelete. Mon. eccl., III, 372—375. 12) Mon. Vat. Hung., II/I, 330. Sörös. id. m. 34. 13) Mon. Vat. Hung., II/I, 351. Mon. eccl., II, 64. Sörös, id. m. 34.
