Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)
1914-07-19 / 15. szám
í. évfolyam. ___________________________Erdőd 1914. juiius 26. 16. szám. Tá rsadalmi Hetilap Előfizetési ár: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Előfizetési dijak és a lap szellemi részét illető köz- emények Erdődre a szerkesztőséghez küldendők. Nyilttér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Del nagy Sándor ÜGYVÉD. Főmunkatársak: KÓRÓDI KATONA JÁNOS CHIRKE VILMOS tt. szolgabíró. járási számvevő. Hirdetések és a lap expedíciójára vonatkozó felszólamlások „PÁTRIA“-NYOMDA NAGYKÁROLY Kaszinó-utca 10. sz. küldendők. Megjelenik minden vasárnap Segély akció. (N.) Közgazdasági életünk évek óta senyved, sínylődik s az értékek szinte lehetetlen devalvátiója következett már be. Pedig még nem is olyan régen volt, midőn minden vállalat virult s képtelen lendület hatotta át a dolgozó és produkáló társadalmat. És az a nagy termelő konjunktúra egy csapással megszűnt! A pénz elbújt. A közmunkák megszűntek, a bankok a legrezelváltabb álláspontra helyezkedtek. Pedig az egészséges vállalatok egészségesek ma is, csak nem kapnak enni. Az éhség sorvasztja őket, nem a betegségük. Ez az általános éhség, a pénz vásárló képességének oly nagy mérvű megszűnése, majdnem a devalvációval fenyeget. íme vezető értékeink közül hogy csak egyet említsünk, a koronajáradék 77-es árfolyamra zuhant alá. Sőt egyes buzgó statisztikusok kiszámították azt is hozzávetőlegesen, hogy értékpapírjaink értékvesztesége e hosszú válság alatt meghaladja a három milliárdot! A legkárosabb pusztítást e válság a földművelő, a birtokos osztály körében viszi napról-napra végig. Szinte behunyt szemmel arat soraink között a nagy kaszás, s amerre csak fordul, viruló egzis- tenciák pusztulnak nyomában. Ennek a földbirtokos osztálynak igyekezett segítségére az Altruista bank az u. n. erdélyi aktiv 12 milliójával. De mi volte 12 millió, annyi sok vértől, fájdalomtól sajgó sebre ez országban ? Alig hirdette ki a kormány ezen 12 millió kedvezményes kölcsön nyújtását az Erdély részi vármegyékben, azonnal többszörösen jegyeztetett az túl. Az általános közgazdasági világdepressióhoz a mi vidékünkön hozzájárul még a mostoha időjárás okozta terméshozam abnormitás is. Igaz, hogy ez mondhatni általános az egész országban. Ugy- annyira, hogy már a hivatalos termésbecslések és eddigi cséplési eredményekből is megállapítható, mikép "Magyarország ez évben nem hogy kivihetne, de legalább 8 millió mm. búzát lesz kénytelen behozni. És bár általánosságban rósz a termés az egész országban, mégis főként az északkeleti vármegyékben ölt az a köz nyomor arányaiban kiszámíthatatlan nagy méreteket. A szomszédos Ugocsa vármegye gazdasági egyesületét ez indította azután arra, hogy elnöke György Endre, volt földmivelés- ügyi miniszter agilis kezdeményezésére, egy nagy conceptióju segély akciót indítson. Ez akció lényege az, hogy Ugocs a,jM ár am áros, Bereg, Sz atmár és Szilágy vármegyék gazdaközönsége részére, nyújtson az állam, az erdélyi akció mintájára, az Altruista Bank utján legalább szintén 12 millió segélyt. Jelentkezés és a körülmények méltatása sorrendjében részesülne ebben az egyes birtokos oly módon, hogy Emlék sorok. Sietve fut a csermely árj'a . . . Csókot hintve kis virágra; Tova . . . messze kell futnia, De mentében azt csacsogja Kis virágom, ne felejts el! Ha a zord ősz kegyetlenül Elszakítja bús törzsétől A sárguló fa levelet, Nem zokog ez . . . nem ejt könnyet Csak az súgja ... ne felejts el! Ha a fecske keletre tér, Csicseregve tudod mit kér ? Azt kéri a zöld virágtól, Azt ... a fészkét rejtő háztól Virány . . . kisház. . . ne felejts el! Messze üldöz tova Tőled Sorsom, engem is mint őket Mit csermely ..., lomb . . . , s fecske [kértek Azt kérem csak ... én is Tőled Ne felejts el . . . , ne felejts el . . . Kiintők Micike. V Erdődi álom. Tikkasztó meleg júliusi délután volt. Bár a várkert egyik padján ültem — köröskörül fák — a veríték csak úgy csordult végig arcomon ... A nagy melegben elaludtam és . . . álmot láttam. Erdődöt 10 év múlva. De hadd írjam le sorjában. Láttam a mai Erdődöt 10 év múlva, 1924-ben. Persze inkognitóban. Az ember az ilyen jövőbeli kirándulásokat szereti inkognitó megtenni. Jobb igy. Ismét csak azon a várkerti pádon ültem. A vár környéke szebb lett. A fenyők megnőttek, imitt-amott gondozott virágágyak terültek el, az egyik torony nemrégiben lett restaurálva, úgyszintén az a kápolna is, amelyben Petőfi Szendrey Júliával megesküdött. A grófi család a Műemlékek Országos Bizottságával karöltve restaurálta. A váron ott leng a vörös-kék Károlyi lobogó, mert tulajdonosa érdeklődik a közügyek iránt s igy több időt szokott Erdődön is tölteni, amidőn lakosztálya az ősi várban van berendezve. Lenn a kuglidénál élénk az élet, egyik társaság a kuglizással, másik teniszezéssel szórakorík, melynek pályáját az uradalom készítette. Csodálkozásomra ezen az áldozatkészségen azt felelték, hogy a nehéz 1912., 13. és 14. évek után jobb idők következtek és az erdődi uradalom most már gyönyörűen jövedelmez ... Egy jóságos arcú öreg ur csatlakozott mellém, azt mondotta, hogy ő a legrégibb erdődi. Ezeknél a szavaknál büszkén húzta ki magát s egy kissé tört magyarsággal beszélt, ó lett a kalauzom. Elmesélte, hogy a Petőfi- Társaság és a vidéki irodalmi társulatok minden évben itt tartják vándorgyűlésüket, amely alkalommal egy jeles vármegyei poétánk mindég ugyanazt az ódáját szavallja el. .. Ilyen alkalmakkor Erdőd község mindég diszebédet ad, sőt a vendégeknek útiköltségét tur-retur megfizeti. Erre a célra a községnek külön alapja van »Idegen forgalom emelése« címmel . . . Tettem magam, mintha én is idegen volnék, erre a jóságos öreg ur karon fogott, hogy megmutatja a községet, illetve bocsánat: a várost . . . Amint a várkertbői kiléptünk, meglepett az a szép, sima aszfalt, amely a városon keresztül húzódik s megóvja az embert attól, hogy cirkuszi balanzsi- rozásokat végezzen — miként tiz év előtt. Kedves kalauzom elmesélte, hogy tekintettel az aszfaltra most már a libákat nem szabad az utcára portyázás végett kihajtani, hanem a lakosságnak külön libalegelője van.
