Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)
1914-07-26 / 16. szám
I. évfolyam. Erdőd 1914. augusztus 2. 17. szám. ff ERDOOésVDEKE Társadalmi hetilap. Előfizetési ár: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Előfizetési dijak és a lap szellemi részét illető köz- emények Erdődre a szerkesztőséghez küldendők. Nyilííér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: D«: nagy Sándor ÜGYVÉD. Főmunkatársak: KÓRÓDi KATONA JÁNOS CHIRKE VILMOS tb. szolgabirő. járási számvevő. Hirdetések és a lap expedíciójára vonatkozó felszólamlások „PÁTRIA“-NYOMDA NAGYKÁROLY Kaszinó-utca 10. sz. küldendők. Megjelenik minden vasárnap Besszá a trónörökösért! Mikor e sorok napvilágot látnak véreink, a nemzet fiatalsága már odalen vannak a határoknál! A kehely csordultig telt, kiöntött és nyomában lelkesedés hazafiul tűz támadt. Király és nemzet, hadsereg és polgárság soha som volt nagyobb harmóniában egymással, mint e pillanatokban ! Azok, akik a szétbomlást akarták, ép az ellenkezőjét érték el. A magyarságnak és a trónhoz hü nemzetiségeknek éljeneés szetreászkéja egybeolvadva hömpölyög át az országén ős az egész monarchián annak az aggastyán Felségnek trónja felé, akinek öreg napjaira is tőrszurásokat adott az emberi kivetkőzött fajzat. A arzstetteni kripta két csöndes lakója némán kiáltja a fülünkbe letört jövőnket, az árvák fájdalmát! A háború, ha igazságos, az Isten nevében megy! Ez a háború & E Ú N I K A. Az éjszaka megpróbáltam én is álmodni Azt hittem ... a kedves babám fogom [majd látni. De csalódtam . . . mint máskor is . . . [mindenben, Elmondom hát az álmomat . . . történt [eképen : * Behívót kapott egy közismert legény Nem számított erre, tartalékos lévén Kövér ember pedig huszárnak nem való, Mert nem akad alá egy megfelelő ló. Emberemet . . . aki nyalka huszár[hadnagy Lenne, . . . hogyha búcsút mondana a pocaknak. Elvitte a vonat . . . állomás helyére, Huszárcsákőt nyomtak kopasz nagy [fejére, Óriási csizmát ... jól ápolt lábára Nem fért rá a nadrág, maradt a sajátja . . . Alája keritni most már lovat kéne Küldik is a sürgönyt már Mezőhegyesre. Egy-kettőre itt van, egy alája való Irta: Koróda Katona János. ! az Ö kezének büntetése Szerbia í I ellen, amelynek fiai a kultúra szá- í zadában, a müveit Európában saját királyunknak vérében dőzsöltek, akik ha győztek, emberek megcsonkitásábanlátták örömüket, és avval mutatták meg hatalmukat, hogy a legyőzöttek asszonyait, anyáit és leányait becstelenitették meg! Tették ezt, mert azt hitték, hogy a hátuk mögött a félelmetes hatalom áll. A világtörténelem egyik legnagyobb blasfémiája : a felvilágosult Köztársaság, amidőn érzi, hogy inog hadseregének hűsége, szövetkezik a legautokratább Cézárral. A Köztársaság már nem annyira erőt, mint pénzt ad, a Cézár hozza az erőt. De vájjon hátha épp azon időket éljük, amidőn anagy Erő agyaglábai meginognak? Azt a nagy Erőt hitte SzerHozzá képest suvix a »trójai faló« Emelő daruval felemelik rája Súlyának alatta nyög a szegény pára. Kihúzza kardját . . . azt szájába kapja, Azt hiszi, hogy most is, a tollszárat [rágja. Észhez kap hirtelen ... legényihez fordul És rájuk eképen, nagy dühösen mordul: »Örömömnek adok kifejezést ime, Hogy éppen én lettem kiszemelve ide ...« Torkán akad a sző s rajta egyet fordit Észre veszi, hogy nem népeinek ordit... — Azt anyüstyit neki! Az a parancs fiuk, Hogy a kutya szerbet... vágjuk a hogy [tudjuk! Félórán keresztül beszédét folytatja Ember legyen talpán ki leírni tudja. Indulni kéne már... de most jut eszébe, Kihez hivassa meg magát ma ebédre. Hát fejét hol hajtja fáradtan álomra? Nem lehet azt tenni akármily alomra. Egy nehány szivar is ekéi a csatába, Otthon hagyta azt is a láda-fiába. Nosza . . . indulj káplár . . . kerítsd elő [mindet ! bia a háta mögött és betöltötte i a kelyhet. A Monarchia népeinek legutolsó fia is tudja már, a leikébe ivódott a gondolat, hogy gyilkosokon kell bosszút állani akármilyen erővel szemben is. Az ország szivétől ide tódul a lelkesedés, királyhüség és önfeláldozás áradata s a golyók lelket- borzasztó fütyölése közé evvel az erővel, az igazság öntudatával megy minden nyelvű polgára a hazának és a monarchiának. Tudjuk azt, hogy a mi járásunk népe is ezen lélekkel készül le a szerb határra s mi a távozóknak és itthonmaradottaknak is azt kiálthatjuk egyaránt: Legyetek hűek a királyhoz! Éljen a mi apostoli királyunk I. Ferenc József! Amire ily urnák, ... csak szüksége lehet. Szigorú parancsra előkerül minden És a lovas csapat el is indul menten... * * * Megáll akis csapat.. .ellenséget látnak... Odaszól a vezér, hátra a káplárnak : — Mi a véleményed mondjad csak [emberem Elverj ük-e a port ? . . . ezen a pár [szerben! . . . — Bizza csak mi reánk — vitéz had[nagy Uram ! Elhúzzuk nótáját amúgy . . . magyarosan ! — Fogd be a szád paraszt! . . . Ne [beszélj bolondot! Előbb a vezérnek tán bemutatkozók ! A »trójai lovat« előre taszítják, S üdvözli huszárunk a vitéz szerb [vajdát: »— Vitéz hadnagy Uram! Picikézik [véle ? Kapja ki a kardját s vágjon a fejébe« Megáll . . . s gondolkodik, hogy mi tévő [legyen
