Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)
1914-07-05 / 13. szám
Nagy külföldi kulturhelyek, fürdők után vágyunk s nem tudjuk megbecsülni a gyöngyszemeket, melyek oly közel vannak. Nagybányát még saját vármegyéje sem méltányolja eléggé, hisz hányán vannak a vármegye társadalmában, akik sohasem látták. Pedig nyaralóhelynek szebbet az Alpok havasai kivül nehezen lehet elképzelni. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy magukban, a nagybányaiakban is kevés a vállalkozói szellem, mely a vidék szépségeit az egész ország nyaraló közönsége előtt ismertté és hozzáférhetővé tenné. Ilyenkor, amidőn idelenn tikkasztó melegben rójjuk a napokat, elszállok képzeletben Nagybányára a liget hüs fenyői közé, azután tovább, a szép fernezelyi völgybe, Feketepatakra, Blidárra, az öreg Rozsályra, azután még tovább a felsőbányái bódi-tólioz, a Feketehegyre s vármegyénk legnagyobb magaslatára, a Gutinra ... Kevesen képesek értékelni azt a sok gyönyörűséget, amit ez a vidék ad... 'pillanatképek. Irta: Meöák Ilka Most, hogy a fenséges pár halálán való gyászos megrendülés halkabbá finomult a lelkemben, tudok gondolkozni, úrrá lett rajtam az esemény fölött való subjektiv elmélkedés. Eszembe villan, hogy Ferenc Fer- dinánd trónörökösben személy, ember csak egy veszett el, de ez az elveszett egy élet mennyire jelentőséges, fontos valami volt egy nemzet, egy ország életében. A nemzetünk, az országunk várta tőle a közelránkjövő korszak történelmének megalkotását. Hiszen a királyok nemzetek történelmi eseményeinek kut- forrásai. Ép ezért nem térhetünk napi2-ik oldal. _________ __ _______ Sz ellő sem ing, csolnak sem ring. S én mégis egyre fázom . . . Vihar nem is dúl odakinn, Leány! te vagy a világom ! Sötét felhő emelkedik, A hullám is dagad, Halászlegény vigyázz ! A csolnak ingatag! Sivit a szél, rideg az éj, Felkorbácsolt habok Lökik, taszítják az örvénybe. A lélekvesztő csolnakot . . . Halászlegény fejét tenyerébe hajtva Zokogott lassan, csendesen Vészes hullám jő, széltől egyre hajtva Közelb s az evező pihen. »Megvagyok csalva, elhagyatva! Leány! Leány! Óh kedvesem:« A hullámokban is csak őtet látja Kitárja felé karjait, Deszka ropog, hullám zubog, S az örvénylő habok Felborítják az ingó csolnakot. Hallgat az éj, zokog a szél, Az örvény nem zubog Hullámok lassan nyaldossák A felborított csolnakot . . . ERDŐD ÉS VIDÉKE rendre a trónörökös halála felett oly természetes belenyugvással, mint egy emberéletet, egy tényleges királyuralmat leélt uralkodó halála fölött, mert ő nem élte le a korát, nem fejezte be az el sem kezdett történelmet, megalkotását a reája váró történelmi kornak. Tőle vártunk egy történelmi korszakot, de ő nem tehetett eleget várakozásunknak. Nem térhetünk egyszerűen napirendre a fölött,‘hogy elment, itt hagyott minket, a népét, mielőtt cselekedhetett volna, mert fantáziánk előtt óriási perspektívák nyílnak meg a pontnál, okoskodások, lázas kíváncsiságok, messzi nézések kelnek életre, kérdőjelek tömege beláthatatlanul táncol agyunkban: vájjon mit müveit volna ? Mit vitt volna véghez ? Minő történelem szállt vele sírba ? Minő események, melyek szorosan nemzeti életünkkel függnek össze, szorosan hozzánk tartoztak volna ? Milyen sorsot tett halottá saját halálával, a mi sorsunkat ? Mi marad el, ami bekövetkezett volna, ami csak ó általa következett volna be ? Amikor tehát természetszerűleg az ő helyét betölti az uj trónörökös, látszólag ámbár miden a régi mederben folyik tovább; nagyot változott a világrend, ó nem pótoltatott az uj trónörökös által, hanem helyette jött ez, aki egész más világot, más jövőt, más szempontokat, eseményeket, más sorsot, más történelmet hord magában, hozott magával, mint ő. Azért Károly Ferenc József főherceg nem lehet nekünk simplán hangoztatott: trónörökös; majdan: király, ő több, ő: uj, más történelem ahelyett, amely talán amúgy várt volna ránk. Két emberen, két ember életén fordul meg nemzetünk közeljövendő sorsa. Mikor felületes szemekkel nézünk e két emberre, az elhunyt és uj trónörökösre, mikor tudomásunkra jut, hogy egyik felváltotta a másikat, nem is vesszük észre, mily óriási világesemények mozdultak ki sarkukból, mennyire korszakok történelme változott meg pillanat alatt, az aránylag kicsinynek látszó aktus kulisszái mögött. Hogy mi marad el FerencFerdinánd- dal? Ki tudhatja ? Épannyira nem, mint azt sem tudhatjuk, mi maradt volna el akkor, ha az ő történelme érvényesül, az övé teljesül ? Mert mindenkép csak egy teljesülhet, de egy feltétlenül teljesül. __ És vájjon mi vár ránk? Miért nem volt szabad teljesülnie a másik történelemnek a most ránk jövővel szemben ? Miért rendeződik ily merész kezekkel a Mindenség szinj átékának j elenése ? Vájjon mit irt meg a Károly Ferenc bölcsője fölé? A gondviselés hatalmas, gestusában, mely szerint a hosszú, akadályokkal teljes utón egyszerre összeomlik minden gát az ifjú főherceg előtt, ő egy merész lendülettel toppan aktiv részvételre közénk, — mikor ő oly távoli közösségben élt csak velünk, kivül a velünk-cselekvés, velünkérzés körén, mikor oly reménytelen messzeségben voltunk egymástól — van valami szemkápráztató. Dicső királyunk uralma óta ő már az ötödik trónörökös. Vájjon miért kellett ép neki, a kis szelíd főhercegnek elérnie minket, s nekünk őt? Miért kellett egymásba olvadnunk, eggyé kapcsolódnunk? Ezt ő maga sem tudja, talán ő csodálkozik legjobban, a saját önkéntelen galepján, talán ő legkevésbbé hitte, hogy valaha király lehet. Most se mi, sem ő nem tudhatjuk, miért kellett eljönnie neki, minő hosszú történelmi események láncolata kapcsolódik ama pillanat eseményébe, melyben a volt trónörökös átadta neki helyét, országát, leendő uralmát. Nem foghatjuk fel súlyát, lényegét a pillanatnak, ép úgy nem, mint senki sem sejtette annakidején a XVI. században, hogy mily jelentősége volt ama 14. szám. percnek, melyben IV. (navarrai) Henrik francia király kimentotte életét az 1572. évi augusztus hó 24-iki Bertalan-éji vérfürdőből. Akkor mindenki úgy hitta, egyetlen élet. Nem láthattak gyarló emberi szemekkel a jövő fátyolán keresztül évtizedekkel, évszázadokkal előre, ez egyetlenember leszármazottjaira, azok korára, történelmére, nem láthatták, nem tudhatták, ennek az embernek megmentett egyetlen élete történelmi események leggazdagabb láncolatának kutforrása. Erdőd! színészet, Julius 3-án, pénteken Fall Leo és Leon Viktor operettje A kedélyes paraszt ment. Kár, hogy ezt a darabot, amely a mi vidékünk népének annyi kedves derűs vonását mutatta be, oly kevesen nézték meg, Lindoberer szerepében Bal- lagi, Seheichebroder szerepében Horvát kitűnő komikus alakítást adtak. Kova- csics Apamirt szerepében nagyon kedves sváb leány volt. Julius 4-én, szombaton Eichler karmester jutalomjátékául Válás után színmű ment kevés közönség előtt. Julius hó 5-én vasárnap Gécynek Gyimesi vadvirágok cimü népszínműve ment. Berekszoy József Kovács Gyula és Kovácsics vitték a darabot, Ballagi, Tompos ismét tréfás alakítást adtak. Julius 6-án hétfőn a társulat egyik legszimpatikusabb tagjának : Ballaginak jutalomjátéka folyt: Guthi ős Rákosi bohózata : Sasok Ballagi Sas Barnabás szerepében a vén Éné szerepét kitünően játszotta. Berekszóyt féltékeny férj szerepében legsikerültebb alakításában láttuk. Kovacsicstól és Tompostól (Bukies) a tőlük szinte megszokott jó játékot láttuk. Általában a közönség rengeteg tapssal honorálta ezt az előadást. Ballagi meglehetett elégedve az erkölcsi sikerrel. Julius 7-én magas nívójú játékban gyönyörködhetett Erdőd közönsége, mely zsúfolásig megtöltötte a színházat. Sugár Gyula a szabadkai színház tagja lépett fel Farkas Imre kedves darabjában az Iglól diákokban. Sugár Gyulát már ismerjük a szatmári színházból. Öntudatos, átérzett játéka, kitűnő hangja érvényesült a kis színpad dacára is. Partnerei szintén kivették részüket a sikerből. Julius 8-án, szerdán Náni, Follinus énekes népszínműve ment szintén Sugár Gyula felléptével. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy menyasszonya Papp Elza, akinek fellépte jelezve volt, nem volt kellőleg disponálva s igy fellépése elmaradt. Sugár Gyula Józsi szerepében ismét elsőrangú játékban gyönyörködtette a közönséget. Közönségünk lelkesedett érte. Ko- vacsics Náni szerepében kedves volt, csokrott is kapott. Ballagi Hutyra, Me- zeyné, Beregszoy és Horvát osztoztak az est sikerén, Kedvezőtlenül hatott, hogy a tái’sulat karmestere hirtelen megvált Erdődtől és e két utóbbi darab zongora kiséret nélkül folyt le. Műsor: Csütörtökön: Bródy Sándor darabja: Tímár Liza. Pénteken: A társulat búcsú kabaréja, melyen Pap Elza és Sugár Gyula szerepelnek. A társulat ezután Királydarócon fog egy pár előadást tartani. (K.) fizessünk elő az „Erdőd és Vidéke“ társadalmi lapra.
