Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)
1914-04-12 / 1. szám
1. szám. ERDŐD ÉS VIDÉKE 3-ik oldal. merjük mondani a gondolatot: az emberiségnek és a hazának többet használtunk, ha csak egy szemernyivel is hozzájárultunk ahhoz, hogy népünk — és itt nem teszek különbséget fajok között, — erkölcsi ellenálló képessége, művelődése, gazdasági helyzete, emberi mivoltának önérzete egy jottányival is emelkedjék azon magaslatok felé, amelyen a lelkem egész mélyéből szeretném, hogy legyen. Merem mondani, hogy aki ily irányban végzett munkát krisztusi munkát végzett az. Ügyesbajos dolgában tanácsadója lenni, becsületes érzését ébrentartani, sok gyarlóságát gyomlálni, durvaságát csiszolni: fölséges jézusi munka. Kell, hogy legyen valami ezekben a lelkekben az önzés ridegségén kivül az Ö szelleméből. Ez tehát a programmunk: Az erdődi járás községeinek, népének erkölcsi, szellemi és gazdasági érdekeit előmozditani, belekapcsolni a mi falusi életünkbe a modern élet helyes vivmányait. Terveket fogunk kidobni olvasóink közzé és azoknak megvalósításán fogunk dolgozni együtt mindnyájan. Nem akarunk itt semmiféle tényezőt figyelmen kivül hagyni. Mindenki őr, munkás a maga helyén, akird* feladatok várnak, a saját boldogulásunkon való munkálkodás feladatai. Ha egy járás területén a lelkészt, tanítói kar és a közigazgatás egyetértőén működik és segítségül hívja a járás területén élő egész intelligenciát, belátjuk és hisz- szük, hogy nagyon sok szépet és hasznost lehet alkotni. A szociális ellentétek kiegyenlítése csakis ezen- faktoroknak harmonikus együttműködésétől várható. Az intelligencia az ő szellemi fölöslegét a népnek osztja ki, cserében ezért bizalmat, ragaszkodást kap önzetlen munkájáért. Népünk bizalmatlanKRÓNIKA. Minap, egy szép csendes holdvilágos este, Amikor a hold, a földet még csak leste, Amikor félhomály szállott le a tájra Tévedtem egy urnák, szép, uj portájára. És amint betérek, szárnyas ajtó megett Három elszánt alak, suttogva beszélget. Félig nyitott ajtón beszédüket hallom, Csendesen megállók . . . Tervük kihallgatom. Nem hallok csak néha egy-egy elejtett szót, De ezektől, szinte a hátam borsodzott . . . Óvatosság, párbaj és keztyüs kezekről, Sőt végezetül még szó jön a börtönről . . . A szót leginkább egy kis emberke viszi És óvatosságra cinkosait inti. »Vájjon mit tárgyalnak ?* — gondolom [magamba’ S hangos »Jó estét*-tel lépek a szobába. Hogy megjelenésem őket nem zavarja Meglepett ... és kissé csodálkoztam rajta. Tárgyaltak fesztelen. Nem törődtek velem, Sőt mi több, tervüket lassan megismertem. Végig tekintek a triumvirátuson Biztató mosoly ül mindenik ajakon. Bemutatnám őket — engedelmet kérek — A nagy bizalommal vissza nem élhetek, ságának, az intelligenciától való elidegenedésének tudjuk, hogy mi az alapja. Ha ezt tudjuk, akkor tudni fogjuk azt is, hogy mi a kötelességünk a szociális kérdések századának második évtizedében. Az avasi járást kivéve, nincs oly elhagyatottj árása vármegyénknek, mint az erdődi járás. A többi j ár ások közönsége eddig élelmesebb volt, szaladgált, lármázott és kapott jó utakat, jó vasutakat. Minékünk egyikből sincs és hogy mennyire nincs, azt csak mi érezzük. Nem mondjuk azt, hogy amire szükségünk-van, azt mind ez a kis lap fogja kivinni. Annyit azonban ígérünk, hogy dolgozni és ha kell, lármázni jogos érdekeink kivívása végett őszintén akarunk. A mai világban ez utóbbira nagy súlypont esik. OdafÖnn az erdődi vár mohos falai alatt ibolyák nyílnak, halljuk a tavaszi rügyek pattanását, a szemünket megvigasztalja a vetések zöldje és ilyenkor jobban érezzük azt, hogy munka és kötelességek teljesítése vár reánk . . . ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS! Felkérjük mindazokat, akik kitűzött céljainkat támogatni akarják s járásunk érdekeit szivükön viselik, hogy előfizetőink közé belépni szíveskedjenek. Előfizetési ár: Egész évre 6 korona Félévre 3 korona Egy szám ára 20 fillér. Felkérjük mindazokat, akik előfizetőink közé lépni óhajtanak, hogy lapunk mai számához csatolt postautalvány felhasználásávalelőTervükről azonban lerántom a leplet lm’ lássák, a Három mit is beszélgetett. Beszéltek, terveztek a közel jövőről, Erkölcsi, anyagi és egyébb sikerről. Ez a vezércikket, az a tárcát Írja, Amaz az ollóval a híreket nyírja. Az egyik hirdetés után fog szaladni Előfizetőt a másik fog vadászni, Harmadik pedig a pénzt fogja kezelni . . . Szóval ők egy lapot fognak inditani. Minden csekélységre kiterjed figyelmük Hallgassuk közvetlen a beszélgetésük. A szót még mindig a kis emberke viszi Ki társait óvva, ilyen módon inti: —»Hát barátim! Bizony jó lesz ám vigyázni!* •»Mindenkivel jó lesz keztyüs kézzel bánni, * »Mert az uj törvény, mely a sajtóról szól* »Életbe lépett már a tegnapi naptól*-. »Roppantkényes dolog, csinyján bánjunk vele* »Minden csekélységért dughatnak kóterbe,* »S minthogy a felelős szerkesztő én vagyok« »Kilátásaim e téren igen nagyok.« Az egyik közbe szól, — egy csupasz fekete: — »Ne félj tőle, ha ez be is következne* »Megállapodhatunk most, már jó előre:« »Azt mondjuk, elmentél üdülni, fürdőre * »Családod, gondodat, pénzed ránk bizhatod,* fizetési dijaikat minél előbb beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap legközelebbi számát már az előfizetők címére megküldhessük. Felkérjük lapunk barátait, hogy körükben lapunk ügyét úgy szellemileg, mint anyagilag támogatni szíveskedjenek. Tisztelettel az „ERDŐD ÉS VIDÉKE“ hetilap szerkesztősége. Feltámadás. Feltámadásra kondul meg ma valamennyi keresztény templom harangja. Ez ünnepélyes miliőben Istenhez száll a lélek, elmélkedésre készt. A szomorú Nagypéntek kínszenvedéseit sínyli évek óta a gazda, az iparos, a kereskedő. Minden rendű és rangú ember az élet keserves kálváriáját rója a hosszú gazdasági válság alatt. Nincsen benne semmi változatosság s alig egy-egy halvány reménysugár. És e hosszú szenvedést hasonlatossá teszi még az Isten-ember nagypéntekjéhez az ég elborulása is.Minthanagypéntekigyász-drapé- dia borítaná állandóan az ég kárpitjait. Sötét felhők vonulnak fel egymás után, melyek — Jupiter pluvius parancsának túlzott pedantériával engedelmeskedve, — kell, nem kell, kövér esőcseppekkel sírják tele az amúgy is agyon ázott földet. Pedig az az anyaföld ide s »5 pénz híján a többit, mind vissza kaphatod * »Lovagias ügyünk — hogyha ilyen akad« »Kiküldjük majd ezt a hosszú, vékony urat« »Nem azért minthogy ha bátorság vón benne,« »De mert hosszú lábú s hosszú a lépése.« »Ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel« *E mondásra ő bir legtöbb képességgel« *S igy, hogyha komolyan karó közzé jutna« »Könnyű szerrel szépen, kereket oldhatna.« S ahogy igy mindenben szépen megegyeztek Felosztják egymás közt a lap-jövedelmet. — »Propositiom van e fontos kérdésre« Mond a főszerkesztő, mosolyogva nézve — »A lap jövedelmét ti teszitek zsebre« Nem számitok én csak erkölcsi sikerre.« Mosoly ül az arcán s gondolja magába’ Ki van elégítve két belmunkatársa. Mindakettő gondol most azonban egyet S a jövedelemre kérnek előleget. Főszerkesztő arcán elül most a mosoly És az egész lénye szokatlanul komoly, Nem lészen egyhamar annak virradatja Mert az előleget soha meg nem kapja Kedélye csak akkor állna ismét lábra, Ha előfizetne Ön is a lapjára. Túzok. o
