Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)

1914-05-10 / 5. szám

éven át tartó feszültségéből állan­dóan enged s igy a terv mind- ÍHjfcább reálissá válhatik. Fölrae- jüült az a kérdés is, vájjon ele­gendő mennyiségű bevezetés lesz-e, mely az üzem fentartását a kellő áramfogyasztást garantálja ? Tu­domásunk szerint Erdőd község az ezer lángot biztosította. És tényleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a villanyt az uradalom, hivatalok, üzletek, iskolák, vendéglők az in­telligencia nagyobb része, sokan a gazdák közül befogják vezetni, számítsuk még hozzá ezen szám­hoz az utcai fogyasztást, látjuk, hogy mindez az üzem kedvező prosperálását föltétlenül biztosítja. Szinte a vállalkozói szellem hiányát bizonyítaná, ha az egyház- község, amelynek érdeke, hogy a reá nehezedő anyagi terheken könnyítsen, nem tenne erélyes lé­péseket a közel jövőben a tenni­valók felé. Viszont Erdőd közön­sége megnyugvással látná ezen vállalkozást megbízható kezekben, amely részről nem lenne kitéve a lelkiismeretlen üzleti szellem eset­leges kártevéseinek. A harmadik intézmény, amely az előbbiekkel kapcsolatos, a fürdő ügye. Szomorú állapot az, hogy egy ily nagy községnek, mint Er­dőd, amely nélkülözi a folyóvíz közelségét, közfürdője egyáltalán nincs. Angliában a fürdőszoba természetes valami, s azt a sze­gény mesterember is szerény la­kása kiegészítésének tekinti. Né­metországban az iskolák javarésze mellett csupán az ifjúság számára fürdők vannak. Egy közfürdő 2-ik oldal. ______________________ mé rhetetlen közegészségügyi áldás lenne Erdődrd s a gőzmalommal kapcsolatban meg is valósítható oly költségvetéssel, amelynek ki­adásait, a törlesztést és íentartást bőven fedezné a bevétel. Mind­erre a jelenlegi gőzmalom telke centrális fekvésénél fogva is pre­desztinálva van. Nem fogják tőlünk rósz néven venni az illetékesek, hogy ezt a hármas témát már lapunk első számaiban felvetjük s Ígérjük, hogy ezt a kérdést még kis időre sem hagyjuk aludni. Erdődnek oly nagyfokú érdekei vannak a meg­valósulásához fűzve, hogy sürget­nünk kell az illetékes faktorokat a reális tervezésre. Most amikor e sorokat irom, odakünn gyönyörű, holdfényes, ezüstös este van. Most nem kell lámpa. De gondoljunk a sötét időkre, nem ragyogó, foszforesz- káló ivlámpák után vágyunk, az luxus, csak egy pár 16-os égő vi- lágitna ... Az sincs. Az Erdőd és Vidéke meg­nyitja a hasábjait ennek a hármas kérdésnek. Bár igy sikerülne kö­zénk hozni a cselekvések szel­lemét is! Várjuk tehát a kérdés gyors megoldását. Kóródi Katona iános. A május 17-iks mulatság előtt. Ha Carneval herceg a farsang fo­lyamán nem is vonulhatott be fényes kíséretével Erdődre, — rideg, zuzinarás tél volt, — a fiatal Május herceg annál szebb ünnepet fog ülni, egyszerűbb, de annál pompásabb virágkisóretével a május 17-iki mulatságon. Bohemia, ez a jókedvű, vidám ország fog egy éjsza­kára közénk perdülni, hogy a vidám ERDŐD ÉS VIDÉKE ________________ 5. szám. —— < ^-----—■ ke zek végigsimitsanak a gondtól ráncos homlokokon, még inkább felélénkítsék a fiatal sziveket s elvigyenek álmodozó, szerelmes keringők melódiáin egy más világba . . . A régi erdődiek mesélik, hogy Ápoltak itt jókedvű emberek, kedves, sikerült mulatságok sűrűbben, mint mostanában. Mintha megfakult Arolna ez a jókedv ... És most ime ismét hozzá­fogunk a társadalmi élet élénkítéséhez. Tudomásunk szerint mostanában a Bartők-ünnepélyt leszámítva, ke\Tés mu­latság iránt fejeződött ki annyi érdek­lődés, mint eziránt . . . Annál szebb dolog ez, mivel egy nemes cél javára fog hozni mindez erkölcsi és anyagi sikert 1 Jöjjön hát közénk jÖArő A'asárnap Bohemia! Asszonyok, lányok, férfiak, fiuk várják az emberi léleknek vidám­ságot hozó melódiákat . . . Várják ugy-e lányok'? Hisz a maguk lelke, tavaszi álma szebb a tavasz min­den virágbaborulásánál. A tánc meló­diáiban pedig álmok rejtőznek. Kevesen vannak ugyan itt Erdődön, (Elég szo­morú reánk fiatalemberekre!) de remél­jük, hogy jönnek s nem fogják megvetni a mi parkettelen termünket, amelyen azonban— próbálják csak meg, — lehet repülni . . . Várják ugy-e Asszonyaim? Az asszonyiság és szépség minden varázsa benn van a táncban. És ugy-e kérem (jajj, bocsássanak meg, ha rosszat mon­dok) nem fognak elmaradni azért, inert ezért a mulatságért nem tartották érde­mesnek egy uj toalettet csináltatni ? Ha mi döntenénk ebben a kérdésben, nekünk nem kellene uj toalett, csak régi kedv. (Hogy régi és uj nóta lesz-e, az a feminista nevű »Mici« cigánytól függ !) Tehát ugy-e várják a mulatságot? És úgy várják Önök Uraim. Bá­tyáink, tisztességben és gyermekeiknek neveltetésében vagy neveletlenségétől meg­őszült családapák. Reggelig legyen a jelszó. Biztosítjuk önöket, hogy gondos­kodtunk (Slug Mojse), kártyaszobáról ... No és bátran bevalljuk, mi is várjuk: a fiatalság. Értekezletet is tar­tottunk és velünk együtt azok a férjek, akik fiataloknak érzik magukat. Hogy hogyan várjuk, arról nem is beszélünk. Mert ugy-e, Önök Asszo­nyok, Lányok, jobban szeretik ezen a téren, ha beszéd helyet bizonyltunk? Tegyük tehát félre a feltörekvő társadalmi nézeteltéréseket, apprehen­legyek a megváltozott helyzettel, meg­engeded ugye azt az egy kérdésemet, hogy Iniért akarsz te mindenáron ép az Adriához utazni ? . . . Rám nézett azzal a gyönyörű két szemével, hamiskásan mosolygott az a pici piros ajka, azután felém hajolva súgta: — Mert arra van a legtöbb — alagút . . . Valószínűleg másodszor is nyhrva felejtettem a számat, de azután hatalmas kacagásban törtem ki. Ez az érv, pillanat alatt teljesen meggyőzött az Adria szépségéről! Meghajoltam, illetőleg lehajoltam s egy hosszú csókkal zártam le az én okos kis menyasszonyom pici piros száját. így kerültem én a fiumei gyors­vonatra, amely vonalon csak 14, mondd: tizennégy alagút van. * Helyesen jósoltam. Csakugyan me­leg Arolt, rettentő hőség, amolyan igazi augusztusi nap. A vonat zsúfoltig tömve s hiába Ígérgettem a kalauznak a \Tégén már egy ragyogó, vadonatúj aranyat, külön fülke nem volt kapható. Égy Fedák-jubileumiest a Király-szinházban közönséges nulla ahhoz a zsúfoltság­hoz képest, mely itt a vonatban ural­kodott. És most képzeljék el magukat az én helyzetemben : ott ül az ember mellett az egy napos asszonyka, közvetlen közelemben s még a kezét is csak félve, lopAm szorongathatom úgy néha-néha. A nagyérdemű utazó, publikum hamar észreveszi a fiatal boldogságot s annál nagyobb kedve tellik a feltűnő meg­figyelésben, mennél kevésbbé jól esik ez az »érdekelt felekének. Szinte látvá­nyosságot csinál a dologból, ami pedig oly természetes, mint a jogász gyermek­nél a megbukás, Aragy Frici bácsin a kockás nadrág. Hiszen a költő mondta (az pedig csak tudja!), hogy ... a vi­rágnak megtiltani nem lehet . . . Pláne, ha két virág kerül egymás mellé ! (Már bocsánatot kérek, utóA'égre a mákAÚrág is csak AÚrág! . . .) Különben élesen figyelt bennünket a Arelünk szemben ülő valóságos madár­ijesztő, egy hozzávetőleges számítással félszázados jubileumán már jóval túl leATő »szikár« hölgy, kiről régi módi kalapja s gyürütlen ujjai után Ítélve hamar megállapítottam, hogy a »her\radt liliom-«ok Linné által még nem kategorizált osztályába tartozik. Für­késző bagoly szemeit az egész idő alatt Arette le rólunk s Aralahányszor kis fe­leségem felém hajolva súgott valamit, vagy ha megpillantotta egymásba font kezeinket, mindannyiszor hegyes orrá­nak fintoritásával fejezte ki megbotrán­kozását a közszemérem e durva meg­sértése felett. Zágrábon már jóval túlhaladtunk. Teljes hét órát töltöttünk már a vonaton, anélkül, hogy csak egy bizalmas szót is válthattunk Ápolna. Hogy mit jelent ez, megmondhatják mindazok, akik valaha nászutazást tettek. Aranyos kis feleségem úgy ült mellettem, mint a szárnyaszegett kis madárka a kopaszodó faágon s csak néha-néha vetett félénken egy szerelmesen szomorú pillantást felém. A vonat meg csak egyhangúan zakatolt s ATitt, vitt bennünket a szép­séges Adria felé . . . Egyszerre csak hozzám hajol a feleségem s a kezében levő menetrendre mutatva, ragyogó szemekkel súgja a kis hamis: Laci! mindjárt jön az első alagút !Te... hosszú! . . . s megszorította a kezemet. Föleszméltem. Megnéztem a menetrendet, hogy hát mióta vannak az alagutak is be- Arezetve, — hát akkor látom csak, hogy az állomások jegyzékének szélére egy csomó szó van odair\m vékony hajszál betűkkel: hosszú, rövid, rövid, hosszú, nagyon rövid, hosszú, stb. . . . Hangosan elneAmttem magam s össze-vissza csókolni szerettem volna az

Next

/
Oldalképek
Tartalom