Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1917
Adatok a Collegium 1917—18. tanévének történetéhez. Nagy idők, nagy események évfordulóinak küszöbén, nagy és dicső emlékek fölmagasztosító hatása alatt, hivő szemünket a hegyekre emelve, ahonnan jött a mi segítségünk az elviharzott három háborús év küzdelmei között: az 1917-ik év nyarán bízva remélhettük, hogy az Isten irgalma meg fogja kímélni a rettenetesen bűnhődő emberiséget a negyedik háborús év borzalmaitól; bízva remélhettük, hogy az 1917—18-il< iskolai év már az Úrnak kedves esztendeje lesz s mi kürtzengéssel ünnepelhetjük meg Collegiumunk fönnállásának negyedezredéves jubileumát s öröni- tüzeket gyújtva áldozhatunk a Reformatio 400-éves évfordulójának emlékünnepén! A múlt évi egyházkerületi közgyűlés bizonyára szintén ebben a hitben fogadta örömmel Collegiumunk kormányzóhatóságának és közös tanári-karának jubileumi ünnepi terveit s ebben a hitben hozta meg atyafiságos szeretettel, együttérző lelkesedéssel határozatait, melyek szerint az egyházkerület egész közönsége, nagynevű és nagyérdemű világi és egyházi vezéreinek teljesszámú küldöttsége útján óhajtott résztvenni Col- legiumunk jubiláns ünnepein, abban a hazafias meggyőződésben, hogy Felső-Magyarország egyik leghatalmasabb kulturintézetének jubileumától nem maradhat távol az állami, municipális, társadalmi, kulturális magyar közélet egyetlenegy számottevő tagja sem! Vájjon azért, mert reményteljes hitünkben csalatkoznunk kellett, illetheti-e jogosan szemrehányó vád a Collegium bármely tényezőjét?... Hiszen a mikor azt kellett látnunk, hogy az Isten utai nem a mi utaink! A mikor azt kellett tapasztalnunk, hogy egyre magasabban csapnak fel körülöttünk a világégés borzalmas lángjai, hogy a leégett hajlékok, gyámoltalan árvák, vonagló özvegyek, megtört anyai szivek, szétzúzott remények, sírbafúlt illúziók, a testileg-lelkileg bénultak, a fázok, éhezők, kétségbeesők Coll. Ért, 1917-18. 1
