Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1915
8 feleletet egy bizonyos kérdésre, ennek nyomában azonban ezer új kérdést támaszt. Ilyenformán akármelyik pontjáról indulunk ki a látható világnak, mindenütt észrevétlenre, meg nem magyarázódra — vagy egyenesen meg- magyarázhatatlanra — bukkanunk. Ennek alapján ezek a belátó tudósok maguk is elismerik, hogy a világ és az élet tele van rejtélyekkel, amelyeket a tudomány meg nem tud fejteni. Ki tudná pl. megfejteni az anyag lényegét, ki tudja, mi az erő, mi az élet, mi a halál, mi célja van az életnek, mi a szellem stb. stb. S e sokféle körülmény hatása alatt ezek a természettudósok az anyagi és érzékileg észrevehető világon felül egy magasabb, egy teremtő és mindent uraló kormányzó lény, egy Istenség létezését ismerik fel. Ebben az értelemben nyilatkozik nagy elragadtatással Linné, az örökéletű botanikus, úgyszintén Kopernikus, a nagy csillagász, hasonlóképen Liebig, a nagy chemikus, továbbá Agassiz, a nagy zoologus és igen sokan mások is. A nagy érdekességű nyilatkozatok közül hadd idézzem Oswald Heer-ét. Ez a tudós, aki mint geológus, botanikus és zoologus egyaránt kitűnt; azt mondja egyik művében: „Mennél mélyebben hatolunk be a természet ismeretébe, annál bensőbb lesz az a meggyőződésünk, hogy csak egy mindenható és bölcs teremtőbe vetett hit, aki az eget és a földet az ő előre megfontolt tervei szerint teremtette, képes úgy a természet, mint az ember sok minden talányát megoldani. Tehát nem egyedül az emberi szív az, amely Istent hirdeti, hanem a természet is." íme, ezek a természettudósok helyes nyomra vezetnek, őbennük megtalálhatja a költeményünkbeli zarándok az Istent. Bátran mondhatjuk tehát, hogy Isten és természettudomány nem ellenkeznek egymással és hogy az Istenbe vetett hit a természettudományban és annak nyíltszívű és elfogulatlan mívelőiben még támaszra is talál. De mi evvel még korántsem találtuk meg az Istent! Ha Istent valósággal meg akarod találni s vele közösségre lépni, úgy vonulj vissza csendes szobádba, rázd le a külső, romlott világnak minden salakját s a hit szárnyain emelkedj fel az egek Urához, tárd fel a szívedet, számolj le lelkiismereteddel s áhítattal, mély érzelemmel imádkozzál; úgy keresd az Istent s meglásd, megtalálod. S ha egyszer megtaláltad, akkor majd mind élén- kebb lesz benned az isteni megnyilatkozás utáni vágy, s az Istennel való kölcsönhatás valóságos csodákat mível majd benned. Ezután állandóan Isten útjain fogsz haladni. Te bizalommal fordulsz hozzá minden körülmények közt, minden jóért hálálkodol neki s ha egyszer-máskor nagy csapást mér rád, akkor is bízol benne, mondván: „Uram, amit Te teszel, jól van téve. Szent a Te akaratod!" Ez az a boldogság, amely két világot egyesít magában: a természetet és a szellemet, vagy a valóságot és az eszményt. Ez után kell törekedni! Tehát nem olyan sötét a kép, mint ahogy azt zarándokunk festette: nem veszett el az Isten a világban, önmagunkban is feltalálhatjuk, csak
