Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
2 tiszteletreméltó szellemét, értékelte annak magasztos hivatását, kultúrmisz- szióját. Lelke bizonyosan el volt már jegyezve a Collegiummal akkor, mikor őt a pártfogóság 1869. június 22-ikén megválasztotta a gymnasium III. osztályába a latin nyelv tanárává. 1870-ben az ev. tiszakerületi tanárvizsgálóbizottság előtt letette a vizsgát s tanári oklevelet nyert. A latin nyelven kívül tanított történetet és német nyelvet is. Mikor Húsz Ármin a Collegiumba került, ebben az ősi intézetben eleven, pezsgő élet uralkodott. Az alkotmányos élet helyreállítása áldásosán hatott az előző megpróbáltatások után a Collegiumra is. A Collegium megnyitásának 200-ik évfordulója alkalmából hozzáfogtak az épület déli oldalának kiépítéséhez s ez a munka még 1869-ben is folyt s csak 1870-ben fejeződött be. A tanári karban a nagyok: Vandrák, Hazslinszky, Vécsey munkaerejük teljességében tevékenykedtek, egyrészt az intézet emelésén fáradoztak, másrészt tollal is művelték a tudományt. Húsz Ármin munkát szerető, azt megbecsülő lelke látva a példát, maga is kivette a részét abból. Több éven át volt a közös tanári szék jegyzője (1871—6.), majd az algymnasiumi könyvtár, 1875— 1902. a természetrajzi szertár őre, a melyet rendezett s jegyzékét kiadta a Collegium egyik Értesítőjében. Később a gymnasiumi segítő-alap s a collegiumi gyámintézet pénztárosa is volt. Kiváló érzéke volt a testgyakorlat fontossága iránt, a mit bizonyít az a körülmény, hogy már 1877-ben a gymnasium vezérlő tornatanítója lett s a tornatanítással 21 évig foglalkozott. „Ifjúkori benyomásoknak engedve természettudományi kutatásokkal is foglalkozott", mondja róla búcsúztatójában volt kartársa, Ludmann Ottó, a mi nem is csoda, hiszen a természet iránt való érzék és szeretet a Husz- családban otthonos. Nagybátyja, Húsz Dávid, a ki őt neveltette, a poprádi Husz-parkot alapította meg, hogy a turistaságot előmozdítsa; Húsz János pedig, éppen úgy, mint Ármin, a magyar lepkegyűjtők közt szerepel. Nemcsak a természet iránt öröklött szeretete, hanem valószínűleg a nagy Hazslinszky hatása is indította arra, hogy a természettudományt írásban is művelje. E hatás alatt írhatta meg a Magyarországi Kárpátegyesület 1878. Évkönyvében „A Tátra három hágója" czíinű czikkét, ezért foglalkozott a lepké- szettel irodalmilag is. Egyik idevágó értekezése : „Eperjes környékének nagy- pikkelyröpüiről" ugyancsak a Magyarországi Kárpátegyesület Évkönyvében, annak 1881. folyamában, - a másik: „Magyarország nagypikkelyröpüinek faunájára vonatkozó új adatok" czímmel az eperjesi Collegium 1881. évi Értesítőjében jelent meg. Értekezései különben nemcsak itthoni, de külföldi szaklapokban is napvilágot láttak. Tagja volt több természettudományi társulatnak s lepkegyűjteménye, melyet 18 évi munkával hordott össze, a maga idejében nevezetes volt. Húsz Ármin ezenkívül a társadalmi munka számára is tudott időt szakítani. Erős szocziális érzék, gyakorlati felfogás és: ügyesség jellemezte, a mit szintén szülőföldjén már gyermekkorában a levegővel szívott magába. Több közhasznú vállalatnak volt tagja, sőt vezetője, a mivel a társadalom becsülését ez oldalról is kivívta.
