Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
10 e világfelfordulásnak végzetszerűen be kellett következnie, mert a XVIII., XIX. és XX-ik század mértföldes lépésekben távolodott az evangéliumtól; elfeledte az elődök hitét; lerombolta a régi templomokat és bálványokat állított a szent helyre, az emberi szivek szentélyébe, a hol pedig Krisztus képe lehet csak oltárkép egyedül!... Forró óhajom az, hogy lelki tisztulásunk e magasztos ünnepén szivetekbe véssem, kedves ifjú barátaim, az örök igazságot, hogy: „Megáll az Istennek Igéje És nem állhat senki — és semmi — ellene!..." Ez okból végzetszerűen bizonyos az, hogy minden kornak bálványimádása hasonló katasztrófákhoz vezet azért, hogy aztán a világrendülés romjain épüljön fel »Isten országa", mint az emberi boldogság és haladás egyedüli biztos föltétele ... Kedves Hallgatóim ! Ez alkalomhoz nagyon illenék, de időnk nincsen hozzá, hogy részletezve rajzoljam előttetek korunk bálványimádását. De bizonyosan tudom, hogy átfogó, világos képet vihettek magatokkal innen, ha kitörölhetetlen, éles vonásokkal vésitek elmétekbe, hogy: a testi életben bálvány minden teremtmény, minden anyag, minden érzékiség, ha azt a Teremtő helyére állítjuk, ha azt jobban szeretjük, jobban tiszteljük a Teremtőnél ! A szellemi életben pedig bálvány minden elmélet, minden kultúra, minden életrend, minden világnézet, a melynek fundamentuma nem a Krisztus evangéliuma! Az újabb kor századainak ilyen bálványa lett a görög élet fénykorából kölcsönzött immanens idealizmus életrendje, attól a pillanattól kezdve, melyben az, a vallást lenéző gőgjében egyedül a szépet és a költészetet, a művészetet és a tudományt teszi kizárólagosan az élet mértékévé, az élet központjává, az élet legnagyobb értékévé, száműzve köréből a vallásos hitet; feledve az örök igazságot, hogy életünkbe nem kívülről jut az igazi tartalom, az igazi érték, hanem önmagunkból, isteni lelkűnkből adhatunk csak a külsőnek is örök értékeket. Ilyen bálvány a naturalizmus életrendje, melynek világában minden megismerés gyökere a természettudomány, minden létezés forrása a mechanizmus, a melynek megborzasztó szükségszerűségében mindennemű morál romba dől, az ember legdrágább kincsei: meggyőződés, érzület, személyiség, felelősség, jellem és a lélek üres agyrémekké válnak. Ilyen bálványszörnyeteg ezer és ezer imádókkal, — jobb, ha tőlem halljátok meg először és nem odakünn e világ utain, a mikor már nektek e szörnyű bálvány ellen védekezni nem segíthetünk, — ilyen bálvány a modern monizmus elmélete, a mely világnézet: embert lát a kerékpározó majomban; de az Istent, ha ugyan van ilyen lény egyáltalában, akkor a gáztestű gerincesek osztályába sorozza be Istent, kevélyen hirdetve, hogy az anyag igenis, lélekké finomul, de lélek, vagy éppen istenilélek, az anyagtól független nem lehet soha!. . . Ilyen bálvány a legislegújabb kor emberhite, ember-kultúrája, a mit a szoczializmus és az individualizmus életrendjének neveznek közönségesen. Nincs
