Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
6 Úgy-e megérzem ifjú szívetek delejes áramát? S nem csalódom abban, hogy imádott Hazánkért s e Col légin mért lángoló szívetek a szent hevület perczeiben a költővel így imádkozik... Nagyon rossz nevelők lennénk mi, ha ez nem így volna! De viszont Ti is, ifjú Barátaim, nem volnátok a magyar nemzet ezeréves életfája törzsének biztos reményekre jogosító leveles ágai: hanem fattyúhajtásai, élősdi parazitái lennétek akkor, ha ez nem így volna ! De nekem édes Fiaim!... bár szivetekben a halálmegvetés bátorságra hevítő szent tüze lobog, nekem kötelességem az, hogy az észszerű valóság képét tárjam föl előttetek búcsúszavaimban. Nos, én m.eg vagyok arról győződve, és e meggyőződésem rendületlen, hogy Ti ifjú Katonák... a tűzvonalba nem kerültök soha, még e borzalmasan véres háborúban sem. Édes hazánk érdekében áll, hogy ez úgy legyen! Atyai szívem melegével kérlek, ne szomorkodjatok Ti emiatt! Hanem inkább gondoljátok meg, hogy a mai világháborúnak mozgató gépezete óriási nagy. Gondoljátok meg, hogy a végső diadal attól függ, hogy annak a nagy gépezetnek minden kis része biztosan, pontosan, megbízhatóan működjék! A végső diadal attól függ, hogy a mi sorsunkat intéző gépezet egy igazán élő, gondolkodó, érző, akaró, lelkes gép legyen!... Ifjú Barátim! A mint eddig tapasztalhattátok, hogy e szent falak közt, mi tanárok, leiket öntöttünk a tudományok minden ágazatába, lelket sugárzóvá tettük előttetek a holt betűt... úgy öntsetek lelket Ti is ezután minden munkátokba!... és pedig: az éhséget és szomjúságot, a fáradságot és álmatlanságot, hideget, meleget, vizet és tüzet a végsőkig meggyőző erős lelket, — az éber figyelem, a pontosság, a kitartás, az engedelmesség, az állhatatosság, a törhetetlen hűség, az önfeláldozó ömnegtagadás, a tökéletes kötelességtudás s az éppen ilyen tökéletes rendszeretet, egyszóval a magyar nemzeti ethosznak lelkét öntsétek belé, már kiképzésetek idejében éppen úgy, mint azután a helyőrségi szolgálat minden ágazatába, melynek betöltésére Titeket elhív veszélyben álló imádott Hazánk. És akkor Titánok, magyar hősök lesztek egytől egyig, mert a kegyelmi ajándékokban és a szolgálatban is különbség van, de — ugyanaz a lélek (I. Kor. 12.), mert a győzelem is, a dicsőség is, Hazánk örök élete, a — jutalom is egy!... Ebben a tudatban vegyetek búcsút ez ősi intézettől. De hogy méltók lehessetek Thököly, Rákóczi, Kossuth- Collegiumához; hogy igazán »megállhassatok e gonosz időkben“: „hogy megolthassátok az élet sötétsége világbírálnak, a ravasz hatalmasságoknak, az ádáz fejedelemségeknek minden tüzes nyilait“... lelki atyáitok vezetése mellett, boruljatok az Úr szent asztalához és ott „öltözzetek fel az Istennek minden fegyverétJ“ Mielőtt hadba indulnátok: vegyétek föl az „igazság mellvasát“, takarja kebleteket „a hitnek paizsa“, védje fejeteket... drága fejeteket „az üdvösség sisakja“ s aczél izomzatú jobbotokban forgassátok elszántan „a léleknek kardját••: jó és balszerencse közt „minden könyörgésekkel mindig imádkozzatok!“ (Efez. 6.) És akkor:
