Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
) 75 rességeinkkel való behatóbb megismertetése és megkedveltetéSe czéljából a lefolyt tanév alatt is a felügyelő-tanár a theol. és jogász lakókkal február 24-ikén Leibitzon inkább erkölcsileg, mint anyagilag fényesen sikerült irodalmi estélyt rendezett. Az estély műsora a következő volt: 1. Dürner: „Viharban". Énekelte az alkalmi kar Fábry G. Ernő vezetésével. 2. Schiller: „Handschuh“. Szavalta Farkas Győző. 3. Mendelssohn: Sonata. Hegedűn játszotta Szolkovy János, harmóniumon kisérte Weisz József. 4. „A keresz- tyénség lényegéről" németül olvasott dr. Szlávik Mátyás, a theol. Otthon felügyelő-tanára. 5. Dalok. Énekelte Szelezsán János, Weisz József zongora- kisérete mellett. 6. Költemények. írta és felolvasta Popp Fülöp. 7. Magyar dal. Szövegét írta Heródek I., zenéjét szerzetté Kerner J. Szavalta Szabó Gábor, zongorán kisérte Engler András. A két szólót énekelte az alkalmi kar kíséretében Szelezsán János. 8. Mendelssohn: Op. 21. Gordonkán előadta Weisz Frigyes, Weisz József harmóniumkisérete mellett. 9. Magyar népdalegyveleg. Énekelte az alkalmi kar Fábry G. Ernő vezetésével. A műsor minden egyes pontja fényesen sikerült. A Fábry Ernő által vezetett zene- és énekpontok általános tetszéssel találkoztak és valósággal magukkal ragadták a közönséget. (Az estély tekintélyes jövedelmét az ide- és odautazás s az éjjeli mulatság felemésztették). Az ifjak leibitzi híveink magánházainál voltak magyaros vendégszeretettel ellátva. Az estély előkészítése Kfibecher Albert esperes és Weisz Károly városi főjegyző érdeme. Ezeket a mi felvidékünkön népszerűekké vált irodalmi estélyeinket a jövő tanévben is folytatni fogjuk. A felsőszepesi városok máris biztató ígéretekkel kecsegtetnek. Bennlakó theologusaink és jogászaink szellemi szórakozására és komoly tanulmányozására a collegiumi és a theol. könyvtár és az Otthon olvasóterme mellett a felügyelő-tanár tekintélyesebb magánkönyvtára s a theolo- giai akadémiai tanári-kar s a testület által megrendelt lapok és folyóiratok, egyháziak és világiak állottak naponként este 8 óráig a bennlakók rendelkezésére. De gondolt a felügyelő-tanár, mint ismert lelkes turista, előnyös összeköttetéseinél fogva arra is, hogy az Otthon akad. ifjúságával majd minden évszakban a természetet és ritka szép felvidékünket megkedveltesse és megismertesse. A lefolyt tanév alatt három nagyobb kirándulást rendezett a Tátrába, és pedig egy őszit, október 26-ikán a nagyszalóki csúcsra s két télit, január 18-ikán és február 15-ikén Tátralomniczra. A két téli kiránduláson szép tiszta, verőfényes időben elragadó kilátásunk volt a tátrai csúcsokra, a Királyhegyre, a Lőcse-lublói hegyláncz s a Gömör —szepesi ércz- hegység gyönyörű magaslataira. A kettős tátralomniczi ródlizás felejthetetlen hatással volt az ifjakra. Gondozott pályáját egynémelyikök naponként ötször futotta meg. Örvendetes körülményként megemlítjük, hogy püspök urunk szerető gondoskodásából e téli tátrai kirándulások fölsegélyezésére 50 kor.-t engedélyezett. E segélyezésekkel a jövőben is óhajtjuk a testet-lelket megelevenítő kirándulások ügyét előmozdítani. Szives előzékenységgel viseltetett Otthonunk nagyhivatású intézményé10*
