Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
73 befolyó csekély évi jövedelmet külön takarékpénztári könyvecskében kezeljük. Ez a szórakozó-szoba külön szabályzat mellett s egy napibiztos felügyeletével naponként este 5 — 9 óráig állott mérsékelt díjazás ellenében a lakók rendelkezésére. Ez a szoba a szép és tágas udvaron egy külön épületben — Eperjes egyik legrégibb épületében — van elhelyezve. A felügyelő-tanár előzetes engedélyével szombatonként, főleg az őszi és téli hónapokban nyolczan felváltva díjtalanul a fürdőszobát (négy kád s egy zuhany) is használhatták. Tiszai egyházkerületünk áldozatkészségéből és püspökünk szerető gondoskodásából az Otthon dr. Hartmann Imre személyében külön díjazás mellett önálló orvost kapott, ki ritka buzgósággal és szives előzékenységgel végezte orvosi feladatait, sőt két alkalommal a felügyelő-tanár s a teljesszámú ifjúság előtt a „nemi kérdésiről külön előadást is tartott. Ennek az orvosi állásnak kreálása rendkívül szükséges és czélszerű intézkedésnek bizonyult. De hogy a feladatát még sikeresebben s a lakók szüleinek megnyugtatására megoldhassa, egy külön megfigyelő-betegszobára volna égető szükség. Mint a falat kenyér, úgy kínálkozik a jövőben úgy a lakályos Otthon épületére, mint csinos és ma már kényelmes, mert megnagyobbított udvara részére a szomszédos főgymnasiumi tornacsarnoknak egyházkerületünk által való megszerzése. Ezzel az Otthon jogászok számára való megnyitásának, udvara megnagyobbodásának s a szükségessé vált betegszoba létesítésének a kérdése is a jövőben lényegesen megoldatnék. A felügyelő-tanár kezdeményezésére egyházkerületünk a püspök úr elnöklete alatt a kérdés tanulmányozására és mielőbbi gyors megoldására külön bizottságot nevezett ki. Ez volna az Otthon áldásos és nagyhivatású intézményének méltó betetőzése. Ismételten is a legmelegebben ajánlom e kérdést Collegiumunk igazgató- választmányának és egyházkerületünknek nagybecsű figyelmébe és hathatós támogatásába. Mielőtt az Otthon ügyeinek és múlt tanévi állapotainak részletes jelentésére térnénk át, még egy, a felügyelő-tanár és a lakók közötti tisztelet- és szeretetteljes' viszony bensőségét híven jellemző körülményt akarunk itt megemlíteni s ez az, hogy a felügyelő-tanár Aranka nevű, tanítónőképzőbe járt leányának múlt évi márczius 3-ikán történt gyászos elhunyta első évfordulóján a gyász külső kifejezéseként is a lakók csendes résztvevő magaviseletükkel és Zólyomi Pál alkalmi imájával valóságos templommá avatták az Otthont. E helyütt is nemes elismerés és hálás köszönet illesse őket összesen és egyenként, meleg, résztvevő figyelmükért! A lakók száma a múlt tanév mindkét felében 46 volt, s így a létszám kezdettől fogva megtelt. Ezek között: Komlovszky Ferencz, Markusovszky Endre, Dzúrik Gyula, Furia Zoltán, Rúzsa László, Zólyomi Pál, Falvay Jenő, Szilárd Gyula, Weisz József, Weisz F. Vilmos, Farkas Győző, Szirotka Gusztáv, Popp Fülöp, Kiss István, Biró László, Misecska Bernát, Postha Gyula, Matulcsik Gyula, Honéczy Árpád, Engier István, Karbiner Lajos, Chizsó János, Mikula Zoltán, Csajka Iván, Galgon Ádám, Mayerhöffer Árpád, Danielisz Róbert, Hajdú Gyula, Szelezsán János, Bortnyik György, Máczay Coll. Ért. 1913-1914. 10
