Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
16 A kerületi közgyűlés továbbá az egyázegyetem által jóváhagyott új Collegiumi Szervezeti és Kormányzati Szabályzatot kihirdette és a szabályzat életbeléptetési intézkedéseinek megfelelően: a) a Collegium felügyelőjévé Tahy József eddigi nagyérdemű felügyelőt osztatlan lelkesedéssel és a Collegium felvirágoztatása körül szerzett elévül- hetlen érdemei elismerésével újból coll. felügyelővé választotta. b) A Collegium egyházi elnökévé Korbély Gézát — a ki ezt a tisztet eddig is az egyházkerület és a Coll. érdekeinek önfeláldozó szolgálatában töltötte be — újból és őszinte elismerésének adván kifejezést, megválasztotta. c) Dr. Schmidt Gyulát, a Collegiumnak évtizedeken át fáradhatlan buzgalommal s kiváló eredménynyel működött volt felügyelőjét örökös tiszteletbeli felügyelővé választotta. d) Az egyházkerület képviseletében a coll. igazg.-választmányba megválasztattak a következő rendes - tagok: dr. Brósz László, Czékus László, Francz Vilmos, Hajdú János, Kubinyi Géza, Materny Lajos, dr. Meskó László, Münnich Kálmán, Radvány István, Szlabey Mátyás, Terray Gyula, Tirscher István. Póttaggá megválasztatott: Halmi Aladár, Szontágh Sándor és Lichtenstein László. e) Felhívta a Collegium ősi pártfogóságát és tanári-karát, hogy a Szervezeti Szabályzat értelmében igazg.-választmányi képviselőiket mielőbb válaszszák meg. f) A Collegium másodfelügyelőjének megválasztását — tekintve, hogy a coll. pártfogóság képviselői közül választandó — a jövő évi egyházkerületi közgyűlés idejére halasztotta. Október 31-ikén, a reformatio emléknapján ez évben is megtartottuk deprecatiói ünnepünket. Az ifjúság nevében Fábry E. Gusztáv theol. beszélt; a tanári-kar nevében Frenyó Lajos főgymn. tanár a következő beszédet intézte az ifjúsághoz: (Individualismus és socialismus a reformatióban.) Mélyen tisztelt Kartársak! Kedves Ifjúság! Midőn ez ünnepélyes alkalommal elődeink kegyeletes példáját követve a reformatio emlékének azzal is áldozni kívánunk, hogy az Úr asztalához készülünk járulni, én úgy érzem, kötelességünk megemlékezni azokról az áldásokról, melyeket a reformatiónak köszönhetünk, de kötelességünk a reformatio örökségét ápolni, fejleszteni, terjeszteni. Oly hatalmas szellemi mozgalom, a milyen a reformatio, annyi gazdag áldást árasztott az emberiségre közvetve és közvetlenül, hogy azokat egyhamar el sem lehet sorolni. Nekem ez nem is szándékom s nem akarok azokról egyenkint szólani, én csupán egyre szeretnék rámutatni, arra, a melyből a többiek nagyrészt mind levezethetők s ez nem más, mint az egyéniség elvének diadalra juttatása és a közösség elvével való összhangba hozása. Hogy a reformatiónak e tekintetben mit köszönhetünk, arról csak akkor alkothatunk megfelelő fogalmat, ha egy pillantást vetünk a reformatio előtt, a reformatio után lefolyt időkre, de kivált magukra a reformatio mozgalmas napjaira.
