Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912

36

egyes intézetek vezetőitől a történeti jelentőségű okmányokat, elhelyezés megőrzés czéljából átveszi.

U. e. ülésen az ig.-választmány Raffay Sándor budapesti ev. lelkész számára, a ki Éles Henrik temetésén fungált, 300 kor. tiszteletdíjat utal ki az Éles-hagyaték terhére.

U. e. ülésen az ig.-választmány Lovrich István budapesti ügyvédnek szives közbenjárásáért 600 koiona tiszteletdíjat ajánl fel, az Éles-hagyaték terhére.

U. e. ülésen, az ig.-választmány dr. Hebelt Ede jogtanárnak szabadságot ad az 1912/13. tanév második felére.

U. e. ülésen az ig.-választmány a következőképpen állapítja meg a coll. tanárok napidíjait: „ha a kiküldetés meghálással jár, akkor a napidíj 16 kor., egyébként 10 kor. A napidíjon kívül felszámítható a 11. osztályra szóló fél vasúti (gyorsvonat) menetjegy ára is, és a kocsifuvarok díjai".

U. e. ülésen az ig.-választmány megállapítja, hogy „a coll. főgynma- sium tanulói közül fél, vagy egész tandíjmentességre csak azok számíthatnak, a kik:

a) már egy félévet intézetünkben töltöttek, szegénysorsűak, jótnaga- viseletűek és legalább általános jó osztályzatuk van;

b) tisztán féltandíjmentességre számíthat az a tanuló, a kinek atyja evang. lelkész, tanár, vagy tanító, továbbá az, a kinek egy, vagy több testvére jár intézetünkbe és tandíjmentességért folyamodnak.

Febr. 24-ikén, a collegiumi közös tanári-kar nevében, a coll. igazgató levélben üdvözölte Ghillány Imre bárót, valóságos belső titkos tanácsossá történt kineveztetése alkalmából, kifejezve Előtte a coll. tanári-kar szerencse- kivánatait, üdvözölve Őt, mint közéletünk olyan tényezőjét, a ki városunk kulturális fejlesztése terén már eddig is, városunk történetében szinte páratlanul álló, rendkvíüli eredményeket felmutató szolgálataival Eperjes szab. kir. város minden polgárának 5 az eperjesi kultúrintézmények minden tényezőjének örök háláját és változhatatlan tiszteletét érdemelte ki.

Báró Ghillány Imre v. b. t. t., országgyűlési képviselő, a hozzá juttatott üdvözletre a következőképpen válaszolt:

„Mélyen tisztelt Igazgató úr! A Collegium tanári-karai nevében hozzám juttatott szerencsekivánatokért hálás köszönetemet küldöm. Mély inegillető- déssel fogadtam e megemlékezést, mert tudom, hogy e kiváló intézet számos munkása nem híve azon politikai iránynak, melyhez tartozom. Részemről azonban mindig azt vallottam, hogy: a politikai keretek mulandók, de a a magyar kultúra és a magyar állam erősödését czélzó alkotások, kihatásukban állandók. Oda törekedtem tehát, hogy felülemelkedve a kicsinyes pártérdekeken, minden igaz és méltányos ügyet tőlem telhetőleg támogassak.

Szives megemlékezésükből azt látom, hogy ebbeli törekvésem, önök előtt sem ösmeretlen és ez az, a mi oly jól esett nekem. Fogadják azon ígéretemet, hogy mindenkor a legnagyobb készséggel fogok minden igaz és méltányos ügyet tőlem telhetőleg támogatni" ...