Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
21 honszerelem tűzoszlopa, vezérlő Mózese, előttünk még soká . . . soká ragyoghasson!" A jubiláns ünnep emlékét úgy az igazgatóválasztmány, mint a közös tanári-kar jegyzőkönyve lapjain is megörökítette. Az országosan tisztelt jubilált költőnek szívből kívánjuk, hogy a magasztos ünnep fénye sugározza be élete alkonyát s a boldogító, édes emlékek örömét a mi körünkben még soká élvezhesse! A másik örömünnep, a melyen Tahy József coll. felügyelő vezetésével a Collegiutnnak minden tényezője résztvett, a helybeli evang. /. egyház elemi és polgári leányiskolája díszes hajlékának fölavatási ünnepe volt. A fölavatás lélekemelő aktusának befejezése után, a föntartó-hatóság és a közös tanári-kar képviseletében a coll. igazgató a következő üdvözlőbeszédet mondotta: Főtiszteletű és Méltóságos Püspök úr! Nagytiszteletű és Nagyságos Egyházi Elöljárók! Mélyentisztelt ünneplő közönség! Evang. Egyházunk ez új korszakot jelző, történeti jelentőségű emlékünnepén az eperjesi evang. Collegium üdvözlete, áldáskivánata nem maradhat el. Közös történetünk ez örömteljes, nemzedékekre kiható mozzanatának, évkönyvünk lapjain hirdetnie kell az utókor előtt, hogy az a Collegium, mely hűséggel osztozott Evang. Egyházunk sorsával az Ínséges sanyarú napokban; hogy az a Collegium, mely a zsarnoki önkényuralom megsemmisüléssel fenyegető támadásai között egyik mentő patronusát evang. egyházunkban látta; hogy az a Collegium, mely viszont, menedéket adott az evang. egyház iskoláinak hosszú időkön át, most, az evangéliumi szellem, szeretet és áldozatkészség e [diadalünnepén, teljes szívvel és lélekkel osztozik az evang. egyház tiszta, szent örömében ... Ez ünnep történetének hirdetnie kell az utókor előtt, hogy az a Collegium, mely mint kicsi rajokat bocsátotta ki ősi falai közül az evang. egyház egy-egy iskoláját, időnként, az erősödés, a fejlődés mértéke szerint: az a Collegium: most vallásos örömmel, hazafias büszkeséggel látja az evang. egyház iskoláinak, a mai korban szinte csodás áldozatkészségből készült szép csarnokát... Mélyentisztelt Közönség! E lélekemelő, fönséges avató-ünnepen, a Collegium nevében, a bölcseség könyvéből írom föl az épület homlokára e szavakat: „Élet és hálál ván az ember előtt, a melyiket akarja, az adatik néki“ ... Forró óhajom, lebegjen e jelszó a Mesterek és Tanítványok lelkiszeme előtt örök időkön át! Ez figyelmeztessen arra kicsinyt és nagyot, hogy az élet sorsában, vagy a halál végzetében az akarat a döntő tényező. Az egyén pedig — ez a csodálatos kis universum —, legyen az nő vagy férfi, az iskola működése révén jut e döntő hatalomnak birtokába. Ez új iskolának, mely honleányokat és honfiakat nevel; ez új iskolának, magyar evang. népoktatásunk új tűzhelyének avató-ünnepén, Coliegiumunk
