Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1911
26 s szolga földben nem nyughatnak. Minden időben hűséggel hallgassanak elöljáróikra; különböző és idegen tudományok által ne hagyják magokat félrevezettetni, liánéin növekedjenek és erősbödjenek hit által a belső emberben; a te szent lelkedet ne oltsák meg lelkűkben, hanem országod igazságaiért lelkesedjenek, nemes példát kövessenek és ha nehéz idők jönnek Istenért, hazáért és a szabadságért készek legyenek minden áldozatra. Istenünk, Atyánk! Az ifjúság lelkében örök ifjúságot adj az egyháznak, a hazának. Évszázadokról évszázadokra újítsd meg kegyelmedet templomaink, iskoláink és családi házaink felett. A reménységben örvendező, a háborúságban tűrő, a könyörgésben állhatatos nemzedékek sorakozzanak e zászló alá. Szeressék a nemes eszményeket. Testvéri szövetségben éljenek egymással. A hit, testvériség, hazaszeretet és ideális életczélok munkálására szívbeli frigykötés jelvénye legyen e zászló minden időben. A te nevedben lobogtassák azt a te gyermekeid. Amen. Avatás és áldás. Immár megáldom és felavatom e zászlót az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Nagy tettekre lelkesítő, sziveket egyesítő symbolum legyen ez az ifjúság között minden időben. Közös eszmények ápolására, békében munkára, harczban önfeláldozásra lelkesítsen. Egy se legyen az e zászlóhoz tartozók közül hűtelen Istenéhez, hazájához, embertársaihoz. Isten engedje, hogy e zászló alatt nagy diadalünnepeket érjenek az egymást felváltó nemzedékek. Időtlen időkig lobogjon e zászló az Isten nevében erőslelkű ifjak erős kezében! Amen." Hatalmas szónoki hévvel előadott beszéde mély hatást tett a hallgatóság soraiban. Utána rövid fohász kíséretében Liptai Lajos lelkész és Frenyó Lajos vallástanár áldották meg a zászlót. Az egyházi szertartás végeztével az ünneplő közönség a Collegium nagytermébe vonult. A Himnusz eléneklése után Lippay József VIII. oszt. tanuló tartotta meg hazafiságtól izzó ünnepi beszédét, a melyben különösen ^rra kérte ifjú társait, hogy majdan az életben is az ősi Collegium hazafias hagyományaihoz ragaszkodva, a nemzetietlen, ultramodern radikalizmussal, a mely újabb időben feltámadt, s a mely le akarja dönteni mindazt, a mi a magyar szívnek szent és sérthetetlen, bátran vegyék föl a harczot e zászló alatt. A fiatal, lelkes- szónokot sokáig éltette az ünneplő közönség. Majd Qeduly Henrikné zászlóanya megbízásából Oömöry Jánosné a következő szavak kíséretében felszalagozta az új zászlót: „A .Püspökné Öméltósága nevében és megtisztelő megbízásából, a mikor az ifjúság zászlaját ez ékes szalaggal földíszítem, szívből kívánom, hogy legyen és maradjon e zászló a szeretet vallásának és a törhetetlen hazaszeretetnek ékes szimbóluma". A nyoszolyólányok nevében Divald Klárika kötött szalagot a zászlóra e szavak kíséretében: „Véssük szívünkbe e'zászló alatt, hogy csak az élhet igazán úgy, a mint élnie kell, a ki szívével, leikével, eszével gazdagítja nemzetét" ; míg Zavatzky Irén megkoszorúzta e jelmondattal: „Nemes czélokért
