Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1911
12 mellett új munkára akarja egyesíteni a különböző társadalmi osztályokat és erőket, hogy a nemzet együttérző, egymásért élő, együtt munkálkodó hatalom legyen az egyesek összetartásában. Azt a humanismust terjesz- szétek, a mely testvérnek tart s a maga egyéni értéke szerint becsül mindenkit, a ki erre érdemes. Évszázadok szellemi kincseivel jövendő évszázadok boldogulásának is útegyengetői legyetek. Ne búcsúzzatok, hanem szívben, lélekben, törekvésben maradjatok velünk, a mint mi is veletek leszünk minden időben. Áldáskivánással bocsátunk el innen az új házba. Az örök szeretetnek Istene, a ki veletek és velünk volt a múltban, áldja meg e házból való kimeneteleteket és áldja meg az új házba való bemenetelt. Ő áldja, védje, oltalmazza Collegiumunkat az idők végéig!" A mély hatást keltő beszéd, a melyet a kiváló szónok hatalmas erővel, a Collegium szellemét megértő lélek őszinte hevületével adott elő, megtalálta útját a szivekhez. Az ősi épületből ünnepi érzésekkel távoztunk az új épületbe. Valami szép, lelket felemelő volt e távozásban. Együtt volt az egész Collegium. Eperjes Főutczájának felsőmagyarországi renaissance-stílusban épült, századokat átélt épületei között impozánsan bontakozott ki az ünnepi menet. Elül büszkén lengette a szél a főgymnasium új zászlaját, a melyet Hajdú Árpád, Meliórisz Kálmán és báró Sardagna Béla VIII. osztályú s Moskovics Frigyes VII. osztályú tanulók, díszmagyarba öltözve, felváltva vittek. Ezek után haladt a Collegium igazgató-választmánya, a négy tanintézet tanárikara, majd a főgymnasiumi és tanítóképző-intézeti ifjúság, végül a theologiai és jogakadémiai hallgatók a jogásztestületi és a collegiumi 48-as zászló alatt. Örömtől ragyogó arczczal, ünnepi érzésektől eltelve, így érkeztünk az új épületbe, a melynek tágas udvarát, az ünnepély tulajdonképeni színhelyét, ellepte a velünk együtt ünneplő közönség és az ifjúság. A közönség sorában ott láttuk gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter, képviseletében Semsey Boldizsárt, Sárosvármegye főispánját, dr. Vályi János v. b. 1.1., gör. kath. megyés-püspököt, dr. Mázy Engelbert kassai kir. tankerületi főigazgatót, Krayzell Aladárt, Eperjes szab. kir. város polgármesterét, valamint vármegyénk és városunk egyházi, katonai és polgári hatóságainak számos képviselőjét. A kisszebeni kegyesrendi algymnasiumot Holzinger Imre igazgató és Szakáll Gyula tanár, az iglói ev.főgymnasiutnot Fischer Miklós kir. tanácsos, a késmárki ev. líceumot Bruckner Károly és Noszky Jenő tanárok, a rimaszombati egyesült prot. főgymnasiuinot Kerekes Dezső és dr. Wallentínyi Dezső tanárok képviselték. Az ünnepély Luther diadalénekével: „Erős vár a mi Istenünk" kezdődött, a melyet a közönség énekelt. Majd ezután Tahy József, a Collegium felügyelője és az építő-bizottság elnöke, a következő beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt: „Mélyen tisztelt Vendégeink! Tisztelt Ünneplő Közönség! Mint a Collegium ezidőszerinti felügyelőjének, nekem jutott a kiváló szerencse, hogy a mai ünnepélyes alkalommal, a midőn a hazai tudomány-
