Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1911
10 „Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! A Collegiumnak örömünnepe van ma. Örömünnepe, mert hiszen ősi iskolánk a fejlődésnek, a felvirágzásnak útján egy nagy lépéssel ismét előbbre jutott. Az államnak jóvoltából a főgymnasium új épületbe kerül. A főgynr- nasium tanári-kara és ifjúsága mielőtt bevonul a magyar kultúra ez új, díszes hajlékába, kötelességet vél teljesíteni, a mikor ma itt, a múlt emlékeitől megszentelt falak között megjelen, hogy e dicsőségteljes múlt nagy tanulságaiból erőt merítsen további munkájához, hogy búcsút mondjon azoknak, a kikkel jóban és rosszban, a letűnt századok felhős és napsugaras napjaiban ez ősi falak között együtt, vállvetve munkálkodott a magyar művelődés terjesztésében. Lelkem az emlékezés sasszárnyain visszaszáll a múltba és szívem az egymást felváltó érzések áradatától megtelik. A nagy, dicső múlt elevenedik fel lelkemben. Nem távoztam el e szent helyről és íme — itt e falak között ünneplő, fényes sokaságot látok: 1667. október 18-ika van. A felsőmagyarországi rendek és a szab. kir. városok bírái gyűltek egybe, hogy ez épületet a magyar kultúra otthonává felavassák. S míg felszáll a hatalmas Istenhez az áhítatos ajkakról a diadalének, én, egy késői század gyermeke, megértem a szellemet, a mely ez épületet ide építette, s meghajtok e szellem s e szellem dicső képviselői előtt. Ám e szellem csodás erejéről beszél nekünk az épületnek minden köve. Századok ádáz harczai közepette büszkén, daczosan megállotta helyét; ma is itt áll sziklaszilárdan, s hirdeti, terjeszti mint élő valóság azt a szellemet, a mely megteremtette. S mi — főgymnasiumi tanárok és ifjúság, a mikor ez ősi falaknak búcsút mondunk s átmegyünk egy ennél díszesebb, fényesebb hajlékba — úgy érezzük magunkat, mint a felnőtt gyermek, a ki szülei hajlékát a maga hajlékával cseréli fel. Úgy van az velünk földi halandókkal, hogy a szülei ház sok drága emléke, bárhová is visz végzetünk, sírig kisér bennünket. Mi is, a kik e falak között oly otthoniasan éreztük magunkat, sokszor, igen sokszor gondolunk majd vissza szeretettel ez ősi épületre. S miként a szülei hajlékban még otthon maradt testvéreinkre a távolban igazi ragaszkodással gondolunk, úgy mi is előreláthatóan még nagyobb bensőséggel ápoljuk a testvéri közösséget azokkal, a kik itt az ősi épület falai között maradtak. S a mily sokszor és különösen az élet válságai közepette előrehaladásunknak alapját a szülei ház szellemének köszönhetjük, s arra kegyelettel gondolunk, úgy mi is ez ősi épületben lakozó szellemben látjuk a mi erőnket s fennmaradásunkat. ígérjük a búcsú pillanatában, hogy az egységes Collegium továbbra is eszményünk marad, a melynek felvirágzásán Istentől adott tehetségünkkel munkálni továbbra is meg nem szűnünk; Ígérjük, hogy iskolánk hagyományos szellemét, mint őseink drága örökségét, átvisszük magunkkal új otthonunkba. S Te ősi épület, maradj továbbra is a vallásosságnak és a józan felvilágosodásnak ledönthetetlen temploma. Legyen Isten áldása azokon, a kik az ősök munkáját csüggedetlen hittel a magyar haza javára e szent falak között folytatják!"
