Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1911
4 1868/9. évben volt Tanuló Vallás szerint ág. h. ev. ev. ref. r. kath. g. kath. izr. 237 166 25 4 — 42 1901/2. évben volt 341 105 . 19 39 7 170 E számok szerint az ág. liitv. evang. és ref. tanulók száma e 33 év alatt 66-tal csökkent; ellenben a többi felekezeteké, így elsősorban az izraelita tanulóké, növekedett. E statisztikai adatokból érdekes következtetésre, megfigyelésekre juthatunk. A mint a régi időkben a nemesség és a városi polgárság nemzetfentartó elem volt évszázadokon keresztül és annak protestáns része lelkes védője, pátrónusa volt -iskolánknak, úgy a tanulók is ez osztályok gyermekeiből kerültek ki. Még a múlt század ötvenes éveiben Eperjes főutczájának csaknem minden valamire való háza evangélikus kézben volt; a vidéki protestáns nemesség pedig vezérszerepet vitt a közügyekben. Ma mindez megváltozott. A rendi osztályok, a privilégiumok megszűntek, s az értelmes felvidéki evangélikus lakosság nem maradt meg városainak szűk falai között, hanem szerteszéledt az országban, és a szabadságszülte előnyöket a maga hasznára igyekezett kiaknázni. Valóban, ma felvidéki embert, különösen pedig szepességit, különböző hivatáskörben, az ország minden részében találhatni. Az elköltözőitek helyébe idegenek jöttek, a r. k. és g. k. vallásúak számban és intelligenciában erősbödtek s az emancipált izr. lakosság szorgalmával, élelmességével, tudásvágyával szintén tekintélyes szerephez jutott. Ez a magyarázata egyrészt, de csakis egyrészt, a protestáns tanulók száma csökkenésének. Mert magyarázható e csökkenés olyképen is, hogyha tekintetbe veszszük amaz, egyetemes protestáns szempontból egyébiránt örvendetes körülményt, hogy az alkotmányos korszak beállta óta újabb és újabb protestáns gymna- siumok keletkeztek. Már az 1869/70. évi Értesítőnkben az akkori igazgató, Vécsey Tamás, a midőn felemlíti, hogy a »megyék közt leginkább a mívelt Szepes kedveli az eperjesi főiskolát; ugyanis ez évben nem kevesebb, mint 73 szepességi ifjú keresett továbbképeztetést Eperjesen", ugyanekkor megjegyzi, hogy »eme szám nem mérkőzik a régiekkel, midőn még Igló nem kínálkozott a szepességieknek". Iskolánk igen sok protestáns tanulót nyert a közeli Abaúj-, Zemplén-, Gömör-, Szabolcs- és Szatmármegyékből, sőt az egész Alföldről, mert »Eperjesre nem a szűkkeblű helyi érdek, hanem az előrelátó protestáns szellem és hazafias politika emelt anyaiskolát, nem csoda, ha ezt ez évben is 30 municipium tartá emlékében és küldé reménydús sarjadékait körünkbe". (U. o. Vécsey T.) Sajnos, e büszke kijelentést ma már nem tehetjük. Az Alföldön igen sok protestáns iskola keletkezett ez idő óta, így evangélikus részről Nyíregyházán és Békéscsabán. S ha