Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1910
37 akarják, minő helyet jelöljenek meg neki most a társadalmi s állami élet szervezésében s nem egyszer reformátorokként lépnek fel oly férfiak is, a kik vallási, egyházi s theologiai kérdésekkel legfeljebb csak mint műkedvelők foglalkozhattak. De komoly tudósok is vetik magokat vallási s egyházi kérdések tanulmányozására. Ezek ugyanis látva a nagy űrt, mely a vallásos világnézet s keresztyén egyház között és a modern tudomány és tudományos törekvések között hovatovább annál nagyobb mértékben észlelhető, arra törekszenek, hogy ezt az űrt eltávolítsák s a kettőt az ellentétek eltávolításával egymáshoz közel hozzák. Ily módon került elő a modernismus, mely a tudomány világával és erejével szeretné megifjítani a pogányságban maradt s babona- ság terjesztésében kimerülő katholicismust, közben oldalvágásokkal sújtva a protestantismust is, a mely szerinte önmagával ellenmondásba jutott, mikor a haladás zászlaját lobogtatva, maradiságba esik és a tudomány vívmányai elől elzárkózik. Hogy a vallási kérdésekkel való sűrű foglalkozás, az egyházaknak az államhoz való viszonyának rendezése s a különböző támadások sok zűrzavart és bajt okoznak és sok embert megtévesztenek, azt természetesnek kell találnunk. Az egyszerű, hivő.lélek könnyen megbotránkozik s elveszíti lelke egyensúlyát, a kételkedő s okoskodó természetű ember könnyen hitetlenségbe esik, míg végül a hitetlen kárörvendő gűnynyal nézi tehetetlennek látszó egyházának vergődését. Ezen sajátszerű tünetek előtt nem hunyhatjuk be szemünket, hanem azt hiszem, hogy elsőrangú feladatunk s kötelességünk valamelyes állást foglalnunk, tájékozódnunk s másokat tájékoztatnunk. Mert ha a felvetett vallási kérdések s egyházellenes támadások közvetlenül talán nem is érintenek minket, könnyen megesik, hogy rövid idő múlva megszűnik velünk szemben a kímélet s a támadások minket is fognak érni. Ha nincs is mitől félnünk abban, hogy elkövetkezik a szekularizáció, mert hisz nincs oly vagyonunk, melyet tőlünk úgy elvehetnének, hogy azzal egyúttal megsemmisítenének is s ha nem is kell tartanunk attól, hogy a vallás szabadságának gyakorlásától hosszú időre megfoszthatnának; mert sokkal előrehaladottabb e részben a világ és az állami élet sokkal türelmesebb a felekezeti kérdésekkel szemben, semhogy vallásüldözést engedne területén; de meg tudni való dolog, hogy most más eszközökkel tör az erősebb egyház a gyengének elnyomására s megrontására: mindamellett e kérdések természetszerűleg kell, hogy minket is érdekeljenek s mi is igyekezzünk megoldásukban résztvenni annál a hivatásnál fogva, mely a protestantismust az ilyenekben elsőrangú tényezővé tette s melynek mi mindnyájan — kicsinyek és nagyok — kell, hogy buzgó és hűséges munkásai legyünk. Két nézőpontból érdekelnek minket s hívják ki figyelmünket ezek a kérdések. Az egyik nézőpont a Protestantismus, a másik a protestáns egyházak java. Itt mindenekelőtt tisztáznunk kell a viszonyt a Protestantismus és a protestáns egyházak között, mert a kettő nem azonos fogalom. Közönségesen