Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1909
4 tanári-karának jelenlétében ment végbe. A „Jövel szent Lélek Úr Isten" kezdetű dal elhangzása után Kárpáti János IV. éves theol. akad. hallgató mondotta az imát, utána pedig Szutórisz Frigyes coll. igazgató következő beszédet mondott: „Nagytekintetű collegiumi elöljáróság! Igen tisztelt tanári-kar! Kedves tanuló-ifjúság! Az idők végtelen forgatagában ismét új iskolaév küszöbét lépjük át; s ez alkalommal nekem jutott osztályrészül a szerencse, hogy, mint a Collegium igazgatója, e megnyitó-ünnepélyen megjelenteket egyenként és összesen üdvözöljem. Legelsőben üdvözlöm a Collegium nagytekintetű elöljáróságát. Üdvözlöm pedig azon felsőmagyarországi evangélikus rendek utódaként, mely rendek — körülbelül 250 évvel ezelőtt — nagy lelkesedéssel és előrelátással a magyar szabadság, a protestáns kultúra e dicső fészkét, a Collegiumot, mint főiskolát megalapították* Kartársi szeretettel és tisztelettel üdvözlöm továbbá a Collegium teljes tanári-karát. Üdvözlöm pedig ama fenkölt és szabad szellem mindenkori letéteményese gyanánt, a mely fenkölt, szabad szellem nagy elődök hagyatéka s főiskolánknak legfőbb kincsét és biztosítékát teszi. Szivem egész melegével pedig hozzátok fordulok, kedves ifjak, a kik a szélrózsa minden irányából idesereglettetek, hogy ezen ősi intézet megszentelt falai között, avatott mesterektől vallásos és hazafias szellemet, kötelességtudást és törvénytiszteletet tanuljatok; s hogy egyúttal a tudományokba beavatva, majdan a hazának, egyháznak és társadalomnak hasznos, sőt számottevő tagjai lehessetek. Kedves ifjak! jVleg vagyunk arról győződve, hogy ti mindannyian, a nyári pihenés után, testben, lélekben megifjodva, duzzadt kebellel és nagy munkakedvvel lépitek át e csarnok küszöbét. E föltevés szól elsősorban azoknak az ifjaknak, a kik a lelkipásztor magasztos hivatását választották maguknak; szól továbbá azoknak, a kik a jog- és államtudomány tekervé- nyes útain vélnek idővel érvényesülni; szól e föltevés azoknak az ifjaknak, a kik, távol minden előre kijelölt életpályától, azon vannak, hogy az általános műveltség alapjait minél jobban elsajátítsák, s hogy sokoldalú és czéltdatos szellemi munka által a magasabb továbbképzésre képesek legyenek; szól végre föltevésünk azoknak az ifjaknak, a kik, mint a nemzet úgynevezett napszámosai, a nép elemi művelésének kívánják szentelni életüket. Ti, kedves ifjak, mint az egységes Collegium hallgatói, illetve tanulói, négy irányban haladtok egymás mellett; mindenki érzi, vagy legalább sejti a maga tanulmányainak fontosságát, nehézségeit, s ki-ki munka után lát, sokszor nem is sejtve, hogy az ő legjobb akaratának, legnemesebb szándékának mennyi akadálya támad. Pedig azt mondhatni, hogy az ifjút, a kicsit, meg a nagyot egyaránt, számtalan veszély környékezi: minden lépten- nyomon előkerülhetnek olyan tényezők, a melyek az iskola ideális törekvéseivel szembehelyezkedve, az ifjú helyes irányban való fejlődésére és * 1531 —1667-ig csak gymnasiális jellegű tanintézet volt a Collegium.
