Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1908
3 az Alma Mater ősi falai közé sereglett tanárokat és ifjúságot! Szívem egész melegével köszöntelek különösen benneteket, kedves ifjak, nyelv- és vallásfelekezeti különbség nélkül, kik a közelből és távolból ide sereglettetek, hogy szüléitek imádságba foglalt óhajtásainak megfelelőleg, itt, a mi odaadó vezérletünk mellett, megvessétek lelkeitekben a művelődésnek amaz alapját, a melytől függ úgy a ti jövendő boldogságtok, mint a haza és egyház üdve és java egyaránt, most és mindenkoron Hozott Isten benneteket! Adja a jóságos isteni gondviselés, hogy mindazok a vágyak és reménységek, a melyeket szüléitek és hozzátartozóitok a ti jövendő boldogulástok tekintetében hozzátok s a mi oktató és nevelői munkásságunkhoz fűznek, mind valóra váljanak s a tanév végén mindnyájatok gazdagon arassa mindazt, a mit munkásságával önmagának megvetett haza és egyház szolgálatában. Mert hiszen minden iskolai évben nemzedékek lesznek ismeretben gazdagabbak és lélekben nemesebbek. Ti is szaporítsátok azokat. Egy se veszszen el az év végén közületek ! Ha az ember szent vallásunk meggyőződése s a modern biológia és psychologia tanulsága szerint az Istennek legtökéletesebb alkotása, isteni képmás, tehát a teremtés koronája: akkor az iskola, még pedig összes fokozataiban, a legszebb és legideálisabb emberi intézmény ezen a földön. Ennek az iskolának, s az abban folyó oktatásnak és nevelésnek czélja pedig nem lehet más, mint az embernek emberré tevése a szónak legnemesebb értelmében ; s e nagyon is általános és tágértelmű szó alatt: «ember», nem érthetünk mást, mint összes lelki tehetségeiben művelt, tehát a szükséges ismeretekkel, nemes érzelmekkel és szilárd akaratelhatározással rendelkező, jellemes, keresztyén lelkületű embert. Egyházunk és nemzetünk műveltségének átlagos mértékét elemi iskoláink szolgáltatják, de már annak intelligens zömét fő- és középiskoláink adják az országnak. S minél hívebben tölti be magasztos feladatát az ifjúság kiművelésében a fő és középiskola, annál tisztább és nemesebb lesz egész közéletünk, s annál inkább találja meg mindenkor, mint lelkész vagy tanár, ügyvéd, bíró vagy tisztviselő, vagy mint tanító a maga helyét és munkakörét, a hol hivatottsága és igazi kedve szerint dolgozhatik sikerrel a haza és egyház szolgálatában. De ahhoz az kell, hogy — mint a kassai tanker, főigazgató is a kath. nagygyűlésen bővebben kifejtette — lehetőleg a családdal vállvetve, az iskola a maga összes fokozataiban egyszerű, tiszta erkölcsű, testileg és lelkileg ép és egészséges, kevéssel megelégedő, a színkülsőségeket és luxust megvető, embertársait keresztyén lélekkel szerető, tehát szocziális érzésű és mindenkor Istenben bízó szellemi munkásgenerácziót neveljen De hogy azt megtehesse, nemcsak tanítania, hanem nevelnie is kell az iskolának, a szó legnemesebb értelmében véve. Helyes összhangzásba kell hoznunk a didaktikai és paedagogiai feladatokat. Egyik előkelő napilapunk is, a tanév elejéről hozott elmefuttatásában, fő- és középiskoláink legnagyobb fogyatkozását abban látja, hogy — mint maga mondja — csak tanítanak és nem nevelnek. Hibáztatja azt, hogy — mert az akaratot nem edzi — csekély része van a mai iskolának az ifjúság erkölcsi fejlesztésében. Csak oktatja az ifjakat és keveset gondol az egyéniség harmonikus nevelésével. Mi is azt valljuk, hogy nem elég a tudományos ismeretek elsajátítása. Annyit ér az í*
