Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1908
22 beszédet mondott. Beszédében arra a két kérdésre felelt, hogy miit követel tőlünk, hallgatóktól s tanároktól theologiai akadémiánk és mit követel tőlünk saját lelkiismeretünk*. Feleletében rámutatott arra, hogy főképpen a Szentírás minél teljesebb és tökéletesebb ismeretére kell törekedni, mert annak tanulmányozása odavezet Jézus Krisztushoz, a kinek szolgáivá szegődünk s a kinél egyedül találhatunk igaz boldogságot. A Szentírás ismeretére törekedve, fel kell használnunk a modern tudományok vívmányait s eszközeit, s az igazság szeretetétől áthatva s lelkesítve keresni az igazságot, mert csak így lehet meggyőződésre, vallásos világnézletre szert tenni. Ezt követeli mindenkitől a saját lelkiismerete is, a mely folyton ösztökéli az embert a komoly és szorgalmatos munkára s igaz örömmel, boldogsággal jutalmazza a munkálkodó szorgalmát. «Ha ezen lelki munka közben egyik-másik elfárad, vagy meginog s kételyek, sőt talán hitetlenség kezdi támadni eddigi vallásos meggyőződését: azok ne féljenek s ne csüggedjenek el, a kételyek lassan szétoszlanak s a lélek hitben megtisztulva s megerősödve kerül ki- e harczból, lesz meggyőződése, lesz vallásos hite és lesz erkölcsi szilárdsága » Örömmel vette a tanári-kar Deák János és Obál Béla rendkívüli theol. tanároknak azt az elhatározását, mely szerint 1908. okt. 5-ikén theol. tanári vizsgálatra jelentkeztek, minek folytán remélhető, hogy rövid idő alatt megszerzik theol. tanári képesítésöket. Hasonló örömet okozott a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az a rendelete, a melylyel Obál Bélának 2500 korona állami ösztöndíjat utalványozott külföldi egyetemi tanulmányozásra s főleg a hallei magyar könyvtár rendezésére. Ezt a tanulmányozását tanári-karunk szívesen elősegítette s dr. Schmidt Gyula coll. felügyelő és Zelenka Pál püspök urakkal egyetértve s az ő jóváhagyásukkal lehetővé tette olyképpen, hogy őt 1909. május 1-jétől 1910. február l-jéig szabadságolta abban a jó reményben, hogy e kiküldetésnek nemcsak nevezett kartársunk, hanem akadémiánk és Egyházunk is hasznát fogja látni. Hasonlóképpen Mayer Endre theol. dékán 300 korona segélyt kapott az egyházkerülettől németországi belmissziói intézmények tanulmányozása czéljából. Tanulmányi útjában megismerkedett Berlinnek egyes kiváló belmissziói intézményeivel, Hamburgban a Wiehern által alapított «Rauhe Haus» nagyszabású intézetével és a kivándorlók elhelyezésére szolgáló, Wedel-városrészben lévő telepével. Bielefeld mellett tanulmányozta a Pastor von Bodelschwing-féle nagyhírű s csodálatraméltó szeretet-intéz- ményeit s végül a Rajna melletti Kaiserswerthben, a diakonissza-intézmény bölcsőjében, ennek áldásos működését s szervezetét. Nem mulaszthatjuk el, hogy Zelenka Pál püspök úrnak s az egyházkerületnek ezen figyelemreméltó áldozatkészségéért hálás köszönetét ne mondjunk. Az 1908. év okt. 7—10. napjain Budapesten tartott egyetemes egyházi közgyűlésen a tanári testületnek a dékánnal együtt 3 tagja vett részt s különösen a theol. akad. bizottságnak ezidőben tartott ülésében szerepelt az új theol. szervezet életbeléptetése körül felmerült kérdések eldöntésénél. Ez a közgyűlés 3 évre szólólag 400 korona segélyt szavazott meg theol. Otthonunk segélyezésére 1911. évtől kezdve.
