Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1907
3 házközségi felügyelő, Czékus László abaújszántói lelkész és a theol. tanárok jelenlétében, Fábry Győző és Vrablicza Béla végzett theologusokkal lelkészvizsgálatot tartott, mely jeles eredménynyel végződött- Másnap nagyszámú közönség jelenlétében a lelkészi szolgálatra felavatta a jelölteket. Még az új iskolai évnek kezdete, előtt gyászlobogót kellett kitűznünk fájdalmunk jeléül egy nagyérdemű férfinak halála felett, ki a Collegiunmak , legmunkásabb barátjai közé tartozott. Aug. 26-ikán meghalt Radvány Kálmán, a kiben, mint a fenntartó testület és a számvizsgáló-bizottság nagy szakismerettel biró, fáradhatatlan, buzgó tagjában évtizedeken át támogató oszlopát látta a Collegium igazgatóválasztmánya és mindig jóakaró, lelkes barátját a tanári kar. Szeptember hó első napjaival kezdetét vette az új isk. év: a beiratások mind a négy tanintézetben szept. 1-jén, az előadások pedig a főgymnasiumban és a tanítóképzőben szept. 5-ikén, a theológián 16-ikán, a jogakadémián 17-ikén kezdődtek. A tanévet megnyitó ünnepély — igazgató-választmányunk több helybeli tagjának, a tanári karnak és az ifjúságnak részvételével — 1907. szept. 14-ikén d e. 11 órakor folyt le a díszteremben és dr. Raffay Ferencz, e tanévre választott collegiumi igazgató a következő beszéddel nyitotta meg az iskolai évet: „Mélyen tisztelt collegiumi Elöljáróság és Tanári kar 1 Kedves Ifjúság 1 Hálaadó ének, ima és ünnepi beszéd a mi megnyitónk programmja hosszú idő óta. Régi szokás szerint jelentünk meg itt és kezdjük el a tanévet ezúttal is. Régi szokás szerint s a régi hagyományos lelkesedéssel és szellemmel, de újult erővel, újult feladatokkal. Ne is legyen sablonos ez az ünnepély, hanem figyelmeztető, buzdító, irányító legyen az egész tanévben az a vallásos buzgóság, a melybe Isten nevében belemerültünk, az ég felé szálló ének és imádság s azok a jó tanácsok, a miket atyai hajlandósággal itt adnak az ifjúságnak. A hely maga is lélekemelő, a melybe összegyűltünk s a melyben tíz havi munkássághoz hozzáfogunk. Az is legyen az első kötelességtek, ifjú barátaim, hogy ezt a főiskolát s annak minden intézményét kiváló értéke szerint becsüljétek és szeressétek. Nemcsak legnagyobb, de egyik legrégibb iskolája ez a magyarországi ág. hitv. ev. egyháznak, a melyben 241 évvel ezelőtt kezdtek tanítani. Ez alatt a hosszú idő alatt a tudomány, hazaszeretet, vallásosság és erkölcs hajléka volt ez az intézet s mint ilyen — ezen a nemzetiségi vidéken — kiváló hazafias hivatást töltött be. De hajléka volt mindenkor ez a főiskola a protestáns, szabadelvű szellemnek is, a melynek éltető erejét érzi az egész ország s a melynek nemzetfenntartó jelentősége van évszázadok óta hazánkban. De ne higyje senki sem, hogy ez a Collegium olyan nyugodt, békés viszonyok közt virágzott mindig, mint jelenleg. Balsors, üldözés, sanyargatás vala része nagyon sokszor s elődeink mérhetetlen hazaszeretete és vallásos buzgósága volt képes csak a múlt dúló viharai közt megmenteni és nagy czéljai betöltésére fenntartani. Nemcsak keletkezése, de megóvása és felvirágoztatása is csodával határos s áldva kell emlegetnünk mindazok nevét, a kik az egyí*
