Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1907

11

a műsoron: a tanítóképzó'-intézcti ifjúság két énekkel, a főgymn. tanulóknak zeneköre egy indulónak előadásával; Braxatorisz Sándor, a joghallgatók testületének elnöke tartotta a megnyitó-beszédet, D. Szabó György theol. testületi elnök az ünnepi beszédet, Kubinyi Géza joghallgató szavalta Petőfi Sándor «Talpra magyar!» ez. költeményét és Raisz Dezső VIII. oszt. tanuló Csengey Gusztáv költő-tanárnak remek versét: «Visszatekintés».

Márczius hó végével dr. Schmidt Gyula, a Collegiumnak évtizedeken át buzgón és odaadással működő felügyelője betegeskedni kezdett és azért felkérte a Püspököt, hogy ő, mint a fentartó-testületnek feje, addig is, míg az igazgató-választmány összeül, intézkedjék arról, hogy a collegiumi felügyelőnek teendői az ő betegségének ideje alatt egy közbizalomnak örvendő férfi által végeztessenek. A püspöknek kérelmére — melyhez az összes tanári karnak kérelme is csatlakozott — Tahy József, Sárosvármegye alispánja, a coll. igazg.- választmánynak tagja szives volt a felügyelő-helyettesi tisztséget vállalni és ápr. hó eleje óta buzgón vett részt a collegiumi ügyek vezetésében és intézésében.

Április végén újból váratlan csapás érte a Collegiumot. Április 26-ikán,

51. évében

meghalt Kubányi Béla főgymnasiumi tanár.

Hirtelen távozott el közülünk a főgymnasiumnak ideális lelkületű tanára, Kubányi Béla. Egy szép tavaszi napon, sétaközben, künt a szabad természetben szívszélhűdés érte. Halála mély megdöbbenést, őszinte részvétet keltett azoknak körében, a kik ismerték.

Kubányi Béla Balassagyarmaton, 1857. évi február hó 28-ikán született; gyermekéveit is itt töltötte. Későbbi éveiben, sőt különösen az utolsó években a szeretet melegségével emlékezett vissza azokra, a kiknek körében felnövekedett. Szülővárosának és vármegyéjének minden dolga érdekelte; a vidéket s annak társadalmát is jól ismerte. Egyik nagybátyja tekintélyes evangélikus lelkész volt Nográdvármegyében; a lelkiismereti szabadság rajongó tiszteletét e környezet plántálhatta szívébe. A szelíd lelkületű és gazdag érzelemvilággal megáldott gyermeket — édesanyjának óhajára — papnak szánták. A serdülő iíjú a hazafias kegyesrendiek közé vétette fel magát. Tanári oklevelét Budapesten 1883. decz. 14-ikén szerezte meg. Mint kegyesrendi tanár az 1880/1.—1887/8. tanévekben a tatai, a máramarosszigeti, a váczi középiskolákban működött. Az 1888/9. tanév elején már a kúnszentmiklósi ref. gymnasium tanárai sorában találjuk. Ugyanis időközben rendjét odahagyva, édesatyjánák vallására tért, protestánssá lön és megnősült. Működött még Hajdúnánáson is, a honnan 1894. szept. 1-jén a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzánk nevezte ki főgymnasiumi rendes tanári minőségben. Változatos, küzdelemteljes életében sok és nehéz lelkiharczon ment át, azonban az egyszer felismert igazsághoz törhetetlen lélekkel ragaszkodott. Egyenes, szókimondó természetével, magyaros észjárásával és nyíltságával, páratlan szívjóságával mindenkinek szeretetét, rokon2*