Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1905
89 Másnap reggel 7 órakor hajóra szálltak, hogy megtekintsék Abbáziát. Magának a fürdőhelynek megtekintése után sétát tettek a tengerparton, a Lovrana felé vezető úton, a melyen mintegy kétóra hosszáig gyönyörködtek a tenger fenségében, mely az Adriánál szelídséggel párosul. Felejthetetlen emléket vive magukkal, három órai időzés után visszatértek Fiúméba, hogy a délután folyamán egy másik fürdőhely: Czirkvenicza megtekintésére induljanak. Itt a kirándulók csak rövid ideig maradtak, mivel az út Fiúmétól Czirk- veniczáig oda és vissza körülbelül négy órát vesz igénybe. A nap már leszállt s a tenger fölött hűvös szellő fujdogált, midőn megpillantották a fénylő kikötőt s a világítótornyot. Üdén, frissen szállott partra a kiránduló-csapat, mely másnap már búcsút vett a magyar korona gyöngyétől s a Balaton kies vidéke felé vette útját. Hétfőn reggel 31/2 órakor érkeztek Keszthelyre. Itt ritka szép látványban volt részük, midőn a napnak tüzes korongja lassanként emelkedett a szőlők és gyümölcsösök által borított hegyek fölé. Éjjel a Balatonon nagy vihar dühöngött, mely azonban reggelre teljesen megszűnt, úgy, hogy minden veszély nélkül csolnakba szánhattak az ifjak. A vizen töltött kellemes perczek után Puky Pál gazdas.-intézeti tanár vezetése mellett megtekintették az 1386-ban épült róni kath. templomot, Festetich György gróf szobrát, az általa alapított gazdasági tanintézetet s a Balatoni Múzeum-egyesület különösen néprajzi emlékekben gazdag múzeumát. Innen kocsikon a közel lévő Hévíz-fürdőbe hajtattak. Fürdés és a fürdőhely megtekintése után Puky Pál tanár vendégelte meg az ifjúságot. Visszatérve a városba, ebédhez ültek a jókedvű ifjak. Ebéd végeztével búcsúképen újra csolnakba szállottak. Eközben elérkezett az indulás ideje. Búcsút vettek a ringó víztükörtől, melynek nézésében nem fárad ki a szem s a melynek fenségével nem győz betelni a lélek. Rövid utazás után megérkeztek Sümegre, hol a kis csapatot az Ereky- család s a reáliskola igazgatója és tanárai fogadták. Tiszteletükre vacsorát rendeztek, melyen résztvett a város szine-java. A kedélyesen elköltött vacsora után nyugovóra tért a fáradt társaság. Másnap reggel 9 órakor sikerült kis ünnepélyt rendeztek Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza síremlékénél, hol Maixner Elek VII. o. t. és Raisz Dezső VI. o. t. szavalt és Rochlitz Dezső Vili. o t. beszédben méltatta a költő érdemeit. Innen a hajdan nagy szerepet játszott várba mentek, melyet még IV. Béla építtetett. Ma már romokban hever. Éppen a várhegy tövében áll Kisfaludy szülőháza s a ház előtti téren 1870-ben emelt mellszobra. Kegyelettel s tisztelettel szivükben a nagy költő iránt, állottak az ifjak azon a helyen, hol Kisfaludy született s dolgozott lankadatlanul, soha meg nem szűnő szorgalommal. Sümeg városának nagy nevezetessége a Darnay- múzeum, melyben mintegy 30,000 tárgy van. Egy emberélet fáradozását s egy tiszteletreméltó férfiú hangyaszorgalmát bizonyítja e múzeum. Tulajdonosa nem ismer költséget, fáradságot. Eddig mintegy 80,000 frt-ot adott ki múzeuma érdekében. Csodálattal eltelve hagyták el az ifjak a múzeumot s ebédhez ültek. Ebéd végeztével Ereky István hívta meg a kis csapatot, kinek házánál kedves perczeket töltöttek. A d. u. folyamán a várostól nem messze fekvő bazaltbányát tekintették meg, hol, mielőtt búcsút vettek volna a páratlan szivességű sümegiekColl. Ért. 1905/6. 12
