Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1905

az 1850-ik évi szeptember 4-ikén, s/4-ed évi bujdosás után, Eperjesre érkezett, a hol az ügyvédkedését ismét folytatta és csakhamar a legkeresettebb ügyvédek közé tartozott.

Ily körülmények között választotta őt a Collegiumnak 1851-ik évi szeptember 9-ikén tartott pártfogósági gyűlése, néh. Csupka András nagyhírű jogtanár elhűnyta folytán, annak utódává S bár ezt a kitüntető meghívást nem kereste és nem várta, sőt az ellen, ügyvédi teendőivel való túlságos elfoglaltsága miatt, komolyan szabadkozott, protestáns buzgóságából és honfiúi kötelességérzetből mégis csak elfogadta. E tanév alatt, 1852. évi márczius 24-ikén házasságra lépett Balla Saroltával, mely házasságból három, máig is élő gyermeke született. Azonban még e tanév végén «a forradalom alatti viselete miatt», Albrecht cs. kir. főherczegnek, mint az ország akkori katonai és polgári kormányzójának 1852. június 20-ikán kelt rendeletével letiltotta a tanárságtól, a mivel egyidejűleg az itteni jogakadémia is egyidőre megszűnt. Mi több, ennek alapján, az 1852. évi július 24-iki császári nyilt parancscsal 1853. évi január 1-jétől kezdve behozott osztrák ügyvédi rendtartás életbelépte folytán, «weil er laut darüber erhaltenen ämtlichen Auskünfte aus politischen Gründen seiner Stelle als Professor der Rechte entsetzt wurde», az ügyvédség gyakorlásától is eltiltatott, s csakis más ügyvédek neve alatt folytathatta azt. Végül az 1854-ik évben sikerült neki sok fáradsággal, az akkori szabályok szerint egy az osztrák törvényekből és rendeletekből, összesen 19 tárgyból teendő új ügyvédi vizsgálatnak kitűnő sikerrel való kiállása után, a háborítlan ügyvédkedés jogát ismét visszanyernie.

Ez a vizsga az eperjesi cs. kir. orsz. főtörvényszéki kerületbeli, csaknem 200 jogosított ügyvéd közül ő kívüle még csak kettőnek sikerült kitüntetéssel. A következő években az azon főtörvényszéknél fennállott ügyvédvizsgáló bizottságnak és a birodalomszerte behozandó egységes polgári perrendtartás szervezetének megvizsgálására alakított bizottságnak tagjává is választották.

S a mint az 1860. évi október 20-ikán kibocsátott cs. kir. diploma folytán a Collegium pártfogósága a jogakadémia újbóli megnyitását elhatározta: ő ismét késznek nyilatkozott a jogakadémia végleges szervezéséig, mint a tételes-jogok közül egypárnak tanára, teljesen ingyen tanárkodni.

És teljesítette ebbeli Ígéretét, az 1861/62. tanévben akként, hogy ügyvédi foglalatosságokkal való folytonos túlterheltsége daczára, a magyar és osztrák büntető- s a váltó- és kereskedelmi-jogból tartott díjnélküli előadásokat, mely czélra — miután akkor hasznavehető magyar büntető-tankönyv nem létezett — a maga hallgatói számára, egy a csakis 1864-ben először kiadott dr. Pauler Tivadar-féle büntetőjoghoz hasonló 62 ívnyi büntetőjogi művet szerkesztett, melyet azután, a következő években az ő tanárutódai is előadásaik vezérfonalául használták. Ugyancsak arra a czélra szerkesztett egy 8—9 ívnyi váltójogi alaptant is.

Majd az 1863. évi szeptember 24-ikén kelt udvari rendelet az itten akkor először felállított bírói államvizsgálati bizottság egyik kültagjává nevezte ki, mely minőségben azután évről évre megerősítették. Végül 1872.évi június 23-ikán dr. Pauler Tivadar, akkori kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyancsak e

15