Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1905
4 peljük meg azoknak az eperjesi vértanúknak emlékét, kiket a vérengző Karaffa végeztetett ki éppen a Thököly-féle mozgalomban való részvétel ürügye alatt. Ha tehát sikerülne Thököly hamvait Eperjesre hozni, ennek megünneplésével hozzuk kapcsolatba a vértanúk emlékének ünnepét is olyformán, hogy ugyanekkor lepleznők le azt a díszes emléktáblát, melyet a Collegiumnak a vesztőhely felé eső oldalfalába helyeznénk el s melyre a vértanúk nevei bevésve volnának. A költségek fedezésére gyűjtőíveket bocsássunk ki. Minthogy pedig a vértanúk a nemzeti ügyért vérzettek el s a protestánsok üldözésének czélja éppen a nemzeti ügy üldözésének czéljával volt eltakarva, —• ne csak protestánsok között oszszuk ki a gyűjtőíveket, hanem küldjük meg mindenkinek valláskülönbség nélkül, a kiket az ügy iránt érdeklődőknek gondolunk. Ezt az indítványt mind a Collegium, mind az egyház magáévá tevén, a kivitelre nézve egy újabb bizottság alakult nagyrészt a Thököly-bizottság tagjaiból. A bizottság az indítványozót bízta meg a felhívás megszerkesztésével, a gyűjtőívek kinyomatásával, reá bízta a gyűjtés megindítását. Mind a két bizottság több ízben tartott értekezletet. A Thököly-bizottság a memorandum elkészítésével Csengey Gusztáv coll. igazgatót bízta meg, ki azt elkészítvén, a bizottság, valamint a többi tényezők is a memorandumot egyhangúlag elfogadván, küldöttség vitte fel a miniszterelnökhöz s a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Szövege a következő: Nagy méltóságú m. kir. Ministerelnök Ur! Kegyelmes Urunk! O felsége a király legkegyelmesebb elhatározása szerint Thököly, II. Rákóczi Ferencz fejedelmeink hamvait haza hozzák, hogy a számkivetés hosszú idején bekövetkezett haláluk után végre a hazában nyerjenek örök pihenő-helyet. II. Rákóczi Ferencz hamvait a kassai restaurált székesegyház sírboltjában helyezik el; de Thököly Imre hamvai felől még nincs döntés. Első sorban Kézsmárkot, másodsorban Eperjest szemelték ki temetőhelyül. Hogy Kézsmárknak a dolog érdemére nézve első sorban van igénye a fejedelmi hamvakra, azt senki sem vonja kétségbe. A Thököly-család otthona a kézsmárki várkastély volt, ennek kápolnájában temették el meghalt tagjait. Maga Thököly Imre is a kézsmárki várban született, itt élte le gyermeksége első éveit; ennélfogva legilletékesebb temetőhelye a várkápolna családi sírboltja volna. Ha tehát a kézsmárki egyház Thököly Imre fejedelmünk hamvait a vártemplom sírboltjába helyezhetné el, megnyugvással venné ezt tudomásul Eperjes; együtt örülnénk Kézsmárkkal, együtt ünnepelnénk vele -hazafias lélekkel a terv megvalósulásának országos ünnepén. Azonban a kézsmárki vártemplom jelenleg a rom. kath. egyház birtokában van s így Thököly Imre hamvait oda eltemetni nem lehet, mert a megnevezett fejedelem írásbeli végkivánata határozottan kijelenti, hogy «lutheránus templomban» temessék el. Van a városban a kézsmárki ág. h. ev. egyháznak két temploma, de Thököly Imre hamvainak befogadására egyik sem alkalmas. A régi fatemplom, épen azért, mert fából készült, tűzvész martaléka lehet; az új templom pedig
