Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1903
31 Az ifjúság tettereje sok másban is megnyilatkozott. Még az alakulógyűlés küld ki egy bizottságot, melynek tagjai elnök és jegyzőn kívül Melczer Dezső IV. évf. Baráth K., Deák J., Jancsucskó László III. évf. és Mikola Jánosi I. évf., hogy az önképző- és önsegélyző-egyesület ügyeit végleg rendezze. Miután az előző évi bizottság új alapszabálytervezete elkallódott, e bizottság újrakezdi a munkát. Első javaslata az, hogy a kettős egyesület, melyben a két faktor egymás haladását gátolja, mint ilyen felbontandó. Az önképzést Illető dolgok a belmissiói egyesülethez csatoltassanak, míg az önsegélyző a testület kebelébe, annak hatáskörébe menjen át A javaslatnak csak utóbbi része valósulhatott meg, a belmissiói egyesület oly feltételek alatt nem ment bele az egyesítésbe, hogy eddigi czímét is meg kelljen változtatnia, illetve kibővítenie Erre a bizottság Russ Zoltán IV., Kemény Lajos II. és Duszik Lajos I évf. megbízott új tagokkal kibővülve folytatta tanácskozásait és a régi önképző helyébe egy új kör feállítását találta szükségesnek, mely kiterjedt olvasókon jellegén kívül, az ifjúság szellemi és művészeti igényeit és kielégítse, az önképzést az eddigi sablonoktól menten a zenére és énekre is kiterjeszsze. Az új kört, mely külön helyiség bérlését vette volna igénybe, a theol. ifjúság, egyik nagynevű tanáráról Csengey-körnek kívánta elnevezni. Memorandummal és kidolgozott alapszabálytervezettel együtt beadott ebbeli kérvényét azonban a nt. tanári kar, hivatkozva az ifjúság túlterhelésére és némi fegyelmi szem-, pontokra, nem teljesítette. Az ifjúság erre az eszmét fel nem adva, egy a Collegiumon belül lévő teremnek az átengedését kérelmezte, a mi azonban mindeddig nem nyert elintézést s így az ügy a jövő tanévre függőben maradt. Az ifjúság hazafias lelkűidéről tesznek tanúbizonyságot az okt. 6. és márczius 15-iki emlékünnepélyek. Az elsőn a tesületi elnök tartotta a megnyitó- beszédet és Deák János III. évf. elszavalta Russ Zoltán IV. évf. hallgatónak «Október 6» ez. alkalmi költeményét. Márcz. 15-ikén a testületi elnök tartotta az ünnepi beszédet és Russ Zoltán saját szerzeményű «Márcziusi nyitány »-át adta elő zongorán. Azonban nemcsak itthon áldoztak ifjaink a hazafiság oltárán, hanem az országos mozgalmak elől sem zárkóztak el. Az ősz folyamán külön- külön és testületileg is megtekintették a kassai Rákóczi-kiállítást, hogy lelkűk dicső múltúnk ereklyéinek szemléletén is felbuzdulást nyerjen. Majd midőn nemsokára rá végignyilallott a hazán a fájdalom és méltó felháborodás, hogy az Alföld szívében, Szegeden a katonai önkény brutális sértést követett el Kossuth emlékén, 22 akadémiai hallgató, köztük 12 theologus, névszerint Obál Béla testületi jegyző, Russ Zoltán, Melczer Dezső, Martincsek Márton IV. évf., Deák J., Jakubik Gy. III. évf, Kemény L., Hamar János II. évf., Szende Nándor, Mesko Károly, Fábry János és Lauff Géza I. évf. hallgató a debreczeni kollegák felhívására egy akarattal útra kelt és Püspökladánytól Szegedig gyalog folytatta zarándokútját, hogy személyesen vigye el babérkoszorúját Kossuth szobrára és a személyes élmények hatása alatt a törhetlen hazafiság hervadhatatlan babérleveleivel szívében térjen vissza, mint Kossuth apánk felesküdt regimentje. A debreczeniekkel együtt mintegy 65-re szaporodott impozáns csapat valóságos diadalútjáról az Alföld színmagyar városain keresztül más helyen is megemlékezünk még. Itt említjük meg, hogy a testület Kossuth halálának 10 éves évfordulója
