Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1903
12 szívét a legbensőbb öröm érzete hatja át ama hírre, hogy Ö császári és apostoli királyi Felsége Nagyméltóságodat vallás- és közoktatásügyi miniszterré legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az a soha nem szűnő s mindig csak erősbödött mély tisztelet és hálaérzet, mely tanári karunkat, attól az időtől fogva, a mikor válságokkal küzdött, jogakadémiánk biztos alapját és országos hírnevét itteni áldásos tanári működésével megállapítani méltóztatott, nagyra- becsült személyéhez fűzi: még fokozottabb mértékben hatja át mindnyájunk lelkét most, a mikor arról értesülünk, hogy Nagyméltóságod a magyar nemzeti közművelődés ügyének vezetésével járó mérhetlen gond és áldozatkészség elől nem tért ki, hanem fennkölt lelkének s tündöklő képességeinek magasztos eszméit és erejét nemzetünk javára értesíteni, hazánk közoktatásügyének kormányzására vállalkozni méltóztatott. Fogadja — kérem — Nagyméltóságod e felett érzett legbensőbb örömünknek, legigazabb hálaérzetünknek s hűséges sziveinkből fakadó szerencsekivánatainknak legőszintébb kifejezését. Nagyméltóságod kegyes jóakaratát s munkában erősítő becsülését továbbra is állandóan kiérdemelni törekvő összes jogakadémiai tanártársaim nevében: dr. Mikler Károly, dékán.“ A nagymélt. miniszter úr erre az üdvözlő táviratra a következő felette kitüntető köszönő-levelet intézte jogakadémiánkhoz: „Nagyságos Dékán Úr! Jól eső, igaz örömmel töltött el Nagyságodnak az eperjesi jogakadémia igen tisztelt tanári testületé nevében hozzám intézett üdvözlő távirata, a melynek meleg szavait értékes zálogául tekintem annak a megtisztelő rokonszenvnek, a melyre engem azon intézet nagyrabecsült tanári'testületé érdemesít, a mely intézet kebelében — s ezt büszkén vallom — egykoron magam is mint törekvő szerény munkás működtem. Midőn szives megemlékezésükért őszinte köszönetét mondok, kifejezést adok azon jókívánságomnak is, hogy úgy Nagyságod, mint az igen tisztelt tanári testület hasznos működését továbbra is Isten áldása kisérje. Budapest, 1903. november 6-ikán. Tisztelő hívük: Berzeviczy Albert.“ Decz. 12-ikén a jogakadémia hallgatósága igen sikerült hangversenyt rendezett a városi Vigadó nagytermében; decz. 13-ikán pedig a theologiai ifjúság Belmissiói Egyesülete tízéves fennállásának emlékére vallásos estélyt tartott a Collegium dísztermében. Ezekről bővebbet jelentenek az illető ifjúsági egyletek Értesítőnk következő részeiben. A múlt tanév vége óta üresedésben álló közigazgatási-jog és statiszkai tanszék betöltése az 1903. decz. 21-ikén tartott collegiumi igazgató-választmányi gyűlésen történt. A deczember kezdetén közzétett pályázati hirdetménynek örvendetes eredménye volt, a mennyiben 17 pályázó jelentkezett. Ezek közűi a gyűlés dr. Maurits Gyula baranya-szentlőrinczi ügyvédet választotta meg. A megválasztott tanár a második félév kezdetén állását elfoglalta. Báró Ghillá7iy Imre Sárosvármegye újonnan kinevezett főispánjának 1904. évi jan. 11-ikén és 12-ikén lefolyt díszes beigtatási ünnepélyein a Collegium is képviselve volt. A tisztelgők sorában a tanári kar élén dr. Schmidt Gyula collég, felügyelő üdvözölte a főispánt, lelkes szavakkal rámutatván azon hazafias missióra, melyet főiskolánk évszázadokon keresztül híven teljesít
