Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
36 a tiszai ev. egyházkerület, az eperjesi ev. I. egyház, báró Prónay Dezső egyet, felügyelő, Keczer Miklós képviselő 100—100 koronával, a Collégium 200 koronával s az eperjesi evang. II. egyház és Rónay Albert hrabóczi földbirtokos 50—50 koronával. A konferenczia napján a konferenczia összes tagjait ifj. Draskóczy Lajos, az eperjesi ev. I. egyház buzgó és az ifjúságot szerető lelkésze vendégelte meg. A konferencziát mély benyomásokat keltő s magas szárnyalású főpásztori levélben Zelenka Pál püspök, táviratilag dr. Szabó Aladár budapesti reform, theol. igazgató és a berlini Tlieol. Verein elnöksége üdvözölte; viszont a konferenczia meleg táviratban üdvözölte a hazai összes prot. püspököket, báró Prónay Dezső ev. egyet, felügyelőt, Keczer Miklós orsz. képviselőt és Rónay Albert földbirtokost. Május 3-ikán volt a tanítóképző-intézetnek belépti-díjjal egybekötött Rákóczi-hangversenye Kisszebenben. A nagy gonddal betanult darabok méltó elismerést arattak. A hangversenyről részletesen a tanítóképző-intézet fejezete számol be. Május 12-ikén ment végbe a Collégium Rákóczi-ünnepélye, azon a napon, melyen 200 év előtt az első kurucz proclamatió megjelent. Az emlékünnep Kéler Béla «Rákóczi-nyitány»-ával kezdődött, melyet a tanítóképző-intézet zenekara adott elő kitűnő betanulással, Kapi Gyula tk. tanár vezetése mellett. Az ünnepélyt — a programmtól eltérőleg — Csengey Gusztáv coll. igazgató nyitotta meg a következő tartalmú rögtönzött beszéddel: „Mélyen tisztelt Közönség! Collégiumunk felügyelője közbejött akadályok miatt nem nyithatja meg mai ünnepélyünket, s miután elutazott, köztünk meg sem jelenhet; reám hárult tehát, mint a Collégium ezidei igazgatójára, a megnyitás szerepe. Ehhez a szerephez kevés szavam lesz; II. Rákóczi Ferencz szabadságharczát egy nálam sokkal avatottabb kartársam fogja ismertetni; de engedje meg a mélyen tisztelt Közönség, hogy jelentőségét néhány szóval én is jellemezhessem. A tengeri hajósoknak van egy rendkívül szép költői "regéjük: Volt egyszer régen, régen, a mesés hajdankorban egy csodaszép földrész, a neve Óceánia. Ennek a földrésznek boldog, gazdag népe 'volt, virágzó városait fantasztikus alakú paloták díszítették s pompás, dús növényzet vette körül. Földünknek egy rettentő katasztrófája azonban elsülyesztette ezt a csodaszép földrészt s helyét most az Atlanti Óceán tengere borítja el. A gazdag, boldog Óceánia elsülyedt, de nem tűnt el nyomtalanul. Néha-néha szép csendes napokon, mikor nem fúj szél s a tenger tükre síma, a hajósok bámulva látják, hogy a tenger síma tükrén egy-egy pompás város fantasztikus alakú palotái tűnnek fel bámulatosan szép növényzettől körülvéve. De jön egy szélroham, a tenger hullámai megmozdulnak s a bűbájos Fata Morgana képe szét illan, elenyészik. Mélyen tisztelt Közönség! ilyen elsülyedt Óceánia a mi fenséges kurucz- világunk s fel-feltünő bűbájos Fata Morganája a független Magyarország ideálképe. Ez a mi elsülyedt Óceániánk s bűvös Fata Morganája még sohasem ragyogott fel a múltból oly szívrehatóan, oly lélekemelőén, mint ebben az
