Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
2 A tanárok mindinkább nagyobb gondot fordítanak a magyar nyelv tanítására s buzdításukra az ifjúság Magyar Társaságokat alapít, melyek nyelvünk elsajátítása, a nemzeti öntudat felébresztése s a nemzeti irodalommal való foglalkozás megszerettetése érdekében valóban sokat tesznek s melyek oly sok jeles férfiút szolgáltatnak irodalmunknak, hazánknak. S talán mondanom sem kell, hogy e téren a protestáns iskolák járnak elől, melyekben mindenkor szabadabb szellem uralkodott, mint a hasonló katholikus intézetekben ; így Sopronban már 1790-ben megalakul a Magyar Társaság s Eperjesen, e német-tót városban 1827-ben szintén megvetik a Magyar Társaság alapját. Nem kicsinyelni való dolog az hazafisági szempontból, ha e nemzetiségi városban ilyen a lelkesedés a magyar nyelv diadalra juttatása mellett akkor, mikor még az országrendek közt is annyi ellensége van az eszmének, hogy csak 16 év múlva tud teljesen érvényre jutni. (Igaz, hogy ott más okok is játszanak közre!) Nem kicsinyelni való dolog az eperjesi Collegiumnak ezen mozgalma, mert ha elmondhatjuk, hogy nemes hivatásuk volt a Magyar Társaságoknak, akkor kétszeresen nemes volt az eperjesié. Hivatva volt ez nemcsak arra, hogy tagjai kebelében a nemzeti öntudatot fel- ébreszsze s a magyar nyelvet a maga szűkebb körén belül művelje, hanem arra is, hogy külső missiót teljesítve közreműködjék Eperjes város megmagyarosításánál. E kettős feladat megoldásán fáradozott s fáradozik most is becsülettel immár 75 esztendeje. I. A Magyar Társaság megalapítása és megszilárdulásának kora. 1827 — 1833. E háromnegyed századot átélt Magyar Társaság keletkezésének külső okát keresve, lehetetlen azt nem az 1825-iki Széchenyi-féle mozgalomnak tulajdonítani. Az az óriási áldozat, melyet Széchenyi a magyar tudományos műveltség megteremtésének hozott, az a reményteljes bizalom, melyet Magyarország jövőjébe, tehát a magyar ifjúságba helyezett, nem maradhatott hatás nélkül az iskolákra s áldott gyümölcseit megtermetté az eperjesi Collegiumban is. Mindjárt 1825-ben külön tanárt fogadnak Gresskovics József theologus személyében a magyar nyelv tanítására s a következő évben Dessewffy Tamás 1000 frtos alapítványt tesz a collegiumi magyar tanár 60 frtnyi tiszteletdíjának a biztosítására. A magyar nyelvért való lelkesedés azonban ezzel még nem szűnik meg. 1827-ben eltávozik Gresskovics a Collegiumból s helyette Nemesányi Károly, miskolczi származású jogász veszi át a magyar nyelv tanítását, a kinek nevéhez fűződik egyszersmind a Magyar Társaság megalapítása is. Ez a hazafias érzéstől áthatott férfiú ugyanis arra buzdítja a Collegium lelkesebb tanulóit, hogy a magyar nyelv minél nagyobb elsajátítása és ápolása czéljából magyar könyvtárt alapítsanak s olvasó-társasággá szervezkedjenek. S az eszme Greguss Mihály bölcseleti tanár támogatása mellett meg is valósul. Azonnal gyűjtést indítanak a collegiumi pártfogóság s ifjúság körében, maga Nemesányi .10 forintot s az ifjú Pulszky Ferencz, kinek Nemesányi az előző
