Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
32 a) «A kék szem», Kovách Ágoston Endrétől, szavalta Herczegh József VII. o. tanuló; b) «A barna szemek», ellendarab Sárosy Gyulától, szavalta Toronszky Emil VII. oszt. tanuló. 9. «Hunyadi-induló», előadta a főgymnásiumi zenekar. A ritka szép lefolyású ünnepélyt társas-ebéd követte a városi Vigadó kistermében. Az 1903-ik év tavaszán, márczius I5-ikén, Magyarország újjászületésének nagy emlékét a coll. ifjúság különös fénynyel s nagy lelkesedéssel ünnepelte meg. Az emlékünnep pontjai a következők voltak: 1. Hazafias ima, tarja dr. Szlávik Mátyás theol. dékán. 2 Megnyitó-beszéd, tartja Borsos Andor jogásztestületi elnök. 3. «Előre!» Irta Tóth Kálmán, szavalja Linner Jenő joghallgató. 4. «Szabadságdal», Houbert Károlytól, énekli a tanítóképző énekkara Kapi Gyula tanár vezetése mellett. 5. Emlékbeszéd, tartja Belicza András theol. testületi elnök. 6. «Az utolsó honvéd», irta Farkas Imre, szavalja Liszkay Gyula VII o. tanuló. 7. «Harczi dalok», énekli a főgymn. dalkör. 8. «Kossuth-induló», előadja a főgymnásiumi zenekar. Este 8 órakor a városi színházban műkedvelő-előadás volt a következő műsorral: 1. Hazafias költemények Thaly Kálmán gyűjteményéből. Szavalta Kovács Laura úrnő. 2. «A honvéd álma», illusztrált dialóg. Irta ifj. Porkoláb Gyula. Előadták Kribel Etelka úrhölgy (Géniusz) és Sexty Kálmán (honvéd). 3. «Petőfi megdicsőülése», élőkép. 4. «Magyar dalok», énekelte Kovács Laura úrnő. 5. «Árpád ébredése», egyfelvonásos színmű. Irta Vörösmarty Mihály. Előadták: Mittelmann Árpád (Árpád), Kellő Gusztáv (sírszellem), Krupecz Ede (Irigység), Széli Ákos (Részvétlenség), Földi Dezső (Megvetés), Pazár Miklós (Gúny), Szojka Ernő (Rágalom), Mandl György (Csáb), Karlovszky Lajos (Kajánság), Krupecz József (Ehhalál), ifj. Semsey Boldizsár (költő), Hadady Erzsiké (színésznő), Borsos Andor (apa), Melczer Elek (napszámos), Kubo- wich Zoltán (öreg) és Linner Jenő (egy ifjú). A szinielőadást igen vidám társasvacsora, majd táncz követte. Azt a lelkes hangulatot, melyet az elmúlt s a most folyó évben a nagy nemzeti emlékek országszerte s Collégiumunkban is támasztottak, két rövid időn egymásra következő gyászeset zavarta meg: Márczius 19-ikén halt meg Mérey Aurél, a Collégiumnak hosszú időn át helyettes-felügyelője s az ig.-választmány nagyérdemű tagja. Temetése nagy részvét mellett márczius 21-ikén ment végbe, mely alkalommal a sírnál a Coliigazgatója tartott búcsúbeszédet. Alig, hogy e gyászeset-okozta seb heggedni kezdett, egy újabb, ennél sokkal megrendítőbb halál híre szaggatta azt fel újra: Sarudy Vilmos jogakad. tanár gyászos halálának híre. Agg ember halála a természet kikerülhetetlen végzetét mutatja, a mibe belenyugszunk, mert másként nem lehet; de mikor az élet legtevékenyebb korában erőszakos halál sodorja a férfit a sírba, ez megrendít. Ez volt Sarudy kartárs esete. Impozáns alakja, erős testi szervezete hosszú életet Ígért, családi életének boldog kezdete arra mutatott, hogy ez a hosszú élet örömekben is gazdag lesz; de a túlfeszített szellemi munka megrongálta idegzetét, rosszakaratú rágalmak megzavarták lelkének egyensúlyát, feldúlták családi életének
