Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
13 Azért fontos ez főleg, mert itt van legelőször a társaságnak, mint önképzőkörnek a czélja írásba foglalva, bár már bárom év óta halad ebben az irányban. E szerint «a társaság főczélja: tulajdon művelődés a tudományban, művészi ügyességben és szívnemesítésben előmenet, nem pedig más, magasabb, érettebb kort illető czélok.» Csak miután így meggyőződik a Kör czéljának komoly és nemes voltáról, fogadja el Vandrák a felajánlott elnöki tisztet, hogy aztán évek hosszú során át vezesse és támogassa bölcs belátá saszerint azt a társaságot, melynek fénykora az ő nevéhez fűződik. Jótékony hatása a társaságra mindjárt az első üléseken észlelhető. Ki- eszközli, hogy egyes lapokat ingyen kapjon a társaság, szavalásra tanító könyvet szereztet meg a tagok számára, versenyszavalatot rendez, a miről eddig még szó sem volt. S lelkes buzgósága visszhangra talál a társaság tagjainak szívében. Az a 35 ifjú, kiket az ezévi rendes tagok sorában találunk, kitartással munkálkodik azon czél irányában, melyet alapszabályaik a társaság czéljaként eléjük szabnak. Vachott a lyrai költészetről értekezik, Sárosy pedig arról tart felvasást, milyennek kell lenni a társaságban a kritikának Gyakorolják a szavalást — s íme, mit szavalnak! Részleteket Zalán futásából, Cserhalomból s a többi eposzokból, hogy midőn önmagukat képezik, egyszersmind lelkesedést is merítsenek a hazaszeretetre azokból a művekből, melyek leghívebben fejezik ki a nemzeti ébredést s legerősebb buzdítást nyújtanak az újjászületésre. Ily körülmények közt nem csoda hát, ha a lelkesedés- és ügybuzgalomtól elragadtatott társaságnak kifelé való hatása is oly jelelentőségteljesen nyilvánul. Találkozunk ugyan ezzel már előbb is, a mint azt az egyes örömünnepek bizonyítják, de a külvilággal csak most lép a társaság igazán érintkezésbe. Levelező-tagokat választanak, közülést tartanak, melyen a nemtagokat is szívesen látják; a jobb verseket lapokba küldik, 14 helybeli és 13 vidéki tiszteletbeli tagot választanak, kik közt ott találunk egy Dessewffy alispánt, Sárossy Tamás táblabírót, Tahy Albert szolgabírót, Tahy Gusztávot, Szinyei Mihályt, Pulszky Ferenczet s másokat. Egyik ülésen «a vármegye tisztei közül 20-an jelennek meg» s midőn a tagok között vitatkozás támad a helyesírásról, abba a jelenlevő urak is beleszólnak. Ünnepet rendez a társaság Berzsenyi emlékére, melyen Sárosy Gyula tart beszédet, négy tag pedig saját ódáját szavalja el. De más eszközökkel is igyekeznek a nagyközönségre hatni s annak magyarosodását előmozdítani. Sárosy és Vachott Imre lapot szerkesztenek, annak beszüntetése után pedig Kovács Sámuel és Sárosy kiadják a «Jáczint» czímű zsebkönyvet. Majd műkedvelő szinitársaságot alakítanak, mely részint a Kisfaludy, részint pedig a saját darabjaikat adja elő. Ezekre viszonzásul megnyílnak az urak házai a tehetségesebb ifjak előtt s a Magyar Társaság közvetve a legbensőbb érintkezésbe lép Eperjes magya- rosodni kívánó közönségével.
