Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
II Azt is elhatározza a társaság, hogy egy pecsétet készíttet, melynek «nagysága garasforma, körülte: Az Eperjesi Magyar Társaság 1833., középtáján egy napsütött s hazánk czímerével ékesített oltár, rajta egy koszorú, melybe a múzsák egyike egy zsenge bimbót nyújt, ezen aláírással: kevés, de mindenünk». Milyen szép symboluma az önzetlenül lángoló hazaszeretetnek! Méltó betetőzése a Társaság ez évi működésének az év végén megtartott örömünnep, továbbá az a szép buzdítás, melylyel Kalmár Lajos titoknok az utolsó (48.) gyűlés jegyzőkönyvét befejezi: «Imé befejeztük! — megvetettük az alapot! — Utóink! ne hagyjátok az enyészetbe dőlni azt, a mit nagynehezen a semmiből kiemelénk! Csak lelkesedés ! — lelkesedés s elenyésznek a’ feltornyodzó akadályok. — Csak hazaszeretet, —■ s a már-már elhamvadó szikra fénylő lobra törend kebletekben, — s koszorúzva fogjuk látni buzgó iparunk tettét, — s nem folyt el hasztalan életidőnk.» Nem is vált ez a buzdítás a pusztában elhangzó kiáltássá, mert a következő 1834/35-iki évben ismét együtt találjuk a Magyar Társaságban a lelkesen munkálkodó ifjú sereget. Belátják, hogy az érdemet jutalmazni, a tehetséget vezérlőszerephez kell juttatni, s azért, minthogy különben is «szükségük van egy mindent pontosan vivő tisztre, közóhajtásuk e hiányt Sárosy Gyulával pótolja ki». Az eltávozott Székács József előlülő helyébe Kovács Sámuelt választják meg, a ki Sárosyval együtt a magyar nyelvet is tanítja heti két órában. Két jeles tagot is nyer ez évben a Társaság: Vachott Imrét és Haan Lajost, a kik három éven keresztül folytatott önképzőköri munkálkodásukkal nagyban hozzájárulnak a Kör szellemi nívójának emeléséhez. A legtevékenyebb működést azonban ekkor is Sárosy fejti ki.' Azonkívül, hogy könyvtárnok s ideiglenes titoknok, a 64 ülésnek, melyet ez éven tartanak, csaknem mindegyikén szerepel, hol munkájával, hol pedig szavalásával. Egyik jegyzőkönyv szerint példásan mutatá meg azt, hogy azon kis darab, mely annyiszor s mindig a társak megelégedetlenségével mondatott el, helyesen elszavalható». íme a mester, ki példát ad a szavalásban való önképzésre! De munkái sem maradnak szavalási tehetsége mögött; mily nemes hévvel és ügyes tollal kel pl. a barna szemek védelmére, midőn egyik társa, Kovách Ágoston a kék szemeket énekli meg! S mellettük még Vachott, Haan és mások is kitűnnek költői tehetségük által. Az 1835/36-iki évre ismét Kovács Sámuelt választják meg elölülőnek. A tagok sorában Vachott Sándort is ott találjuk már. Hogy minő lelkesedés van éppen ezen kiválóbb ifjak szivében s hogy minő nagy tevékenységet kell kifejteniük, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy csak 17 tagja vgn a társaságnak és mégis virágzik; áldásosán hat úgy be-, mint kifelé. Legnevezetesebb belső intézkedésük a törvények módosítása. Kimondják, hogy a már fennálló társaságba lépők is rendes tagok, míg azelőtt ezek csak rendkívüliek lehettek s hogy a munkák névtelenül adandók be az elnöknél ki, ha azok elfogadhatók, szorosabb bírálatra adja ki valamely tagnak. 2*
