Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
118 tanárok az ifjakra hatni, hogy belőlük ilyen módon hitben hű, meggyőződésben szilárd, az egyházhoz ragaszkodó evangyéliumi keresztyéneket neveljenek. A Békéscsabán felállítandó Luther-szobor javára a prot. tanulók osztályonként a következőképen adakoztak: I. oszt.: 4 k. 96 f. II. oszt.: 5 k. 44 f. III. oszt.: 4 k. 68 f. IV. oszt.: 3 k. 50 f. V. oszt.: 2 k. 74 f. VI. oszt.: 3 k. 40 f. VII. oszt.: 5 k. 66 f. VIII. oszt.: 5 k. 30 f. Összesen 35 k. 68 fillérV. Iskolai kirándulások. Ebben a tanévben is akadtak buzgó tanárok, a kik nem kiméivé fáradságot, sem költséget, kirándulásokat tettek a tanulókkal, hogy a növendékek szellemi látókörét ezen az úton is kiszélesítsék, lelkűket pedig a természetalkotta szépségek szemlélése által nemesítsék. Szutórisz Frigyes, a természetrajz tanára több ízben, tavaszszal majdnem hetenkint, kivitte tanítványait a város környékére természetrajzi kirándulásokra. Az osztálytanárok is kirándultak osztályaikkal a természeti szépségekkel megáldott és történeti emlékekben gazdag közelebbi vidékre. Sikerült kirándulást rendezett október 4-ikén a főgymn. ifjúságának mintegy 100 tagja Bártfára és Zboróra dr. Wallentínyi Samu, Peskó Ödön, Frenyó Lajos és Teltsch Kornél tanár urak vezetése alatt. Bár maga az idő nem kedvezett a kiránduló csapatnak, a kis csapat jó kedvét elrontani nem volt képes; fokozódó lelkesedéssel közeledett az a város felé, a hol az állami gymnasium több tanára szives előzékenységgel fogadta. Ezeknek kalauzolása mellett nézték meg először a játékgyárat s azután meg a várost. A városháza, plébánia-templom, a sok régi ház: mind egy-egy nevezetessége Bánfának és Felvidékünknek, melyhez a történelmi emlékek egész sora fűződik. Alig tudtak betelni ezen régiségek megtekintésével és éber figyelemmel kisérték a magyarázatokat, melyek által vezetőik ezen emlékek történeti jelentőségét megismertetni törekedtek. Testileg elfáradva ültek aztán ebédhez, hogy délután új erővel foghassanak Zboró megtekintéséhez. Az idő rövidsége nem engedte meg, hogy magát a várat közelebbről megtekinthessék, de talán sokkal meghatóbb képet nyújtottak messzebbről a bomladozó falak a maguk néma, komoly fenségében. Mily változó érzelmeket idéztek elő a vár alatt két sorban elhúzódó fák, a nagy Rákóczi kedvenczei, a száz hársfa, a rég elmúlt idők sok örömének és keservének ezen élő tanúi! Megilletődéssel szivükben,— kezükben, kalapjuk mellett egy-egy falevéllel, melyet bizonyára nem egy tett a nagy férfi, e szent hely és e nap emlékezetére félre, — mondtak búcsút e helynek, hogy a vár alatt elterülő várkastélyt megszemléljék. A régies színezetű épület a maga tágas folyósóival, repkény befutotta falaival, tornyaival, a várudvarban hosszan elterülő ágyúval és a várat körülvevő gyönyörű kerttel: mind egy-egy újdonság a kirándulók szemei előtt. Nehezen is váltak meg e kedves helytől, hová őket mind a természet szépsége, mind a régi dicső idők emléke egyaránt vonzotta és miután mindezekre egy utolsó búcsúpillantást vetettek, elhajtattak a bártfai fürdőbe és innen vissza a
