Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901
20 szívvel tudatja, hogy a forrón szeretett édesatya és vő: Flórián Jakab, az eperjesi ág. hitv. ev. collegiumi főgymnasium nyug, tanára, coll. pénztáros, az eperjesi ág. hitv. ev. I. egyház tanácsának tiszteletbeli tagja, Sárosvármegye törvh. biz. tagja, Eperjes sz. kir. város képviselőtestületének tagja, a Sárosvármegyei Alt. Tanítóegyesület tiszteleti-tagja stb., f. hó 20-ikán esti 8 1j2 órakor, életének 71-ik évében, hosszas és súlyos betegség után elhúnyt A boldogultnak hült tetemeit f. hó 22-ikén délután 3 órakor fogjuk az ág. hitv. ev. Collegium előtt felállított ravataltól, az ág. hitv. ev. egyház szertartásai szerint, örök nyugalomra kisérni. Eperjesen, 1901. évi november 21-ikén. Béke lengjen drágái hamvai felett!“ „A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület eperjesi Collegiumának igazgatóválasztmánya és tanári-testülete mély fájdalommal jelenti, hogy Flórián Jakab, a Collegium főgymnásiumának majd egy félszázadon át lelkes, a folyó tanévtől nyugalmazott tanára, a Collegium buzgó s pontos pénztárosa és könyvtárosa, a Collegium végrehajtó-bizottságának tagja, egész intézetünk Nesztora, dísze, f. évi november hó 20-ikán, életének 72-ik évében jobblétre szenderült. A boldogult hült tetemeit f. hó 22-ikén délután 3 órakor, a Collegium épületéből kisérjük örök nyugalomra, az ág. hitv. ev. egyház szertartása szerint. Eperjesen, 1901. november hó 21-ikén. Legyen a munkás, a lángbuzgalmú tanár s a mindenkitől tisztelt és szeretett kartárs emléke örökké áldott!“ Életrajzát Hörk József: «Az eperjesi ev. kér. Collegium története» czímű művében a következőkben adja: „Született 1830. október 25-ikén Felkán (Szepes vm.). Tanult otthon és Eperjesen. Egy évig nevelő volt Eperjesen, majd 1853-ban előbb pótló-, 1854 ben rendes-tanárrá választatott. Tanította a magyar és német nyelvet, történetet, földrajzot és szépírást, s különösen nagy sikerrel a latin nyelvet. Eleinte az alsóbb osztályokban tanított s azokban volt osztálytanár; mindenkor alaposan és nagy buzgósággal működvén, később a felsőbb osztályokban alkalmaztatott. 1858-ban tanulmányutat tett Németországban; hospitált a berlini egyetemen, a berlini gymnásiumokban, tanítóképzőkben, a hamburgi gymnásiumokban és gyermekkertekben. 1867-ben bejárta Németország déli, Francziaország keleti részét és Svájczot. A collegiumi pártfogóság bizalmából 1866—1869-ig a tápgondnokságot, 1871—75-ig a collegiumi jegyző- séget viselte és 1865., illetve 1869. július 29-ike óta a collegiumi könyvtár gondos, pontos őre. 1874. óta a Collegium pénztárnoka, még pedig olyan okos és hű pénztárnoka, a kinek egyedül köszönheti a Collegium, hogy pénzalapja megsokszorosodott s illetve, hogy pénzügyei válságos időkben meg nem akadtak. Utóbbi időben az eperjesi ev. egyház iskolaszéki elnöke is.“ S csakugyan benne a Collegium egyik oszlopos munkása s 'a régi prot. tanári társadalom egyik országszerte ismert tagja dőlt ki. Hatalmas és tiszteletet parancsoló egyénisége rányomta a maga sajátos bélyegét a keze alatt és szeme előtt folyton erősbödő főiskolára, a melynek pénzügyi viszonyait soha nem remélt virágzásra emelte. A Collegium s abban az őt igaz becsüléssel és szeretettel környező tanári-kar volt szűkebb családján kívül mindene. Valódi mintaképe volt mindenben annak a régi, puritán lelkületű protestáns tanárnak, a ki a kötelességek hű teljesítése s az eszményekhez való törhetetlen
