Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901
7 elésével, mely időszak alatt sikerült nekik a joghallgatók számát másfélszáznál is többre emelni 1 Minthogy azonban az ügyvédséget mint jogtanár is folyton gyakorolta, sőt az 1861. év óta ismét mint váltójegyző is működött, túlságos elfoglaltságára való tekintettel: az 1867/8. tanév befejeztével a jogtanári pályáról ismét —■ s mint akkor gondolta, végkép — lemondott. Az 1869. évtől kezdve azután tevékeny tagja és előadója volt az akkor végkép megalakult «Sárosmegyei ügyvédi egyletének. Főleg az ügyvédi és királyi közjegyzői rendtartásokat tárgyazó törvényjavaslatok kérdésében készített ő terjedelmesebb és az illető központi szakbizottság által is méltányolt észrevételeket és véleményeket. Azokkal csaknem egyidejűleg részletes javaslatokat is terjesztett ő fel a kir. igazságügyminisztériumhoz az 1868. évi polgári törvénykezési rendtartás kormányilag is czélbavett módosítása tárgyában. S mint a több mint 1500 megjelent tagból álló 1870-ik évi első országos jogászgyűlésnek tagja, 10 tag által aláírt többrendbeli indokolt indítványt terjesztett be; névszerint egyet «az igazságszolgáltatásunknak haladék nélkül kivihető reformja», s egy másikat «a nemzetek háborújogának korlátolása tárgyában». Sőt meg nem állhatta, hogy annak a jogászgyűlésnek 1870-ik évi szeptember 30-ikán tartott harmadik és utolsó teljes ülésében — miután szólásra más nem jelentkezett ■— síkra ne szálljon egyik szakosztályának abbeli téves indítványa ellen, hogy: «a magyar jogászgyűlés kijelenti, miszerint a jogtudomány és a jogtanulmány érdeke kívánja, hogy jogi iskolákat csakis az állam állítson fel; hogy a vidéki jogiskolák az egyetem jogi és államtudományi facultásával egyenlősíttessenek; s hogy az alsóbb minőségű silány jogiskolák az országban sehol ne tűressenek. Végül, hogy a jogakadémiákon a szükséges bölcsészeti és történelmi tudományok számára tanszékek állíttassanak fel.» E rögtönzött s nagy hatással csaknem egyhangúlag elfogadott beszéde az 1870-ik évi magyar jogászgyűlés Évkönyvében (319—325. 1.) megölvasható. Az 1872. évben a «Sárosmegyei ügyvédi egylet» elnökének választották s az maradt mindvégig, t. i. az ügyvédi-kamaráknak az 1875. év elején történt szervezéséig, s mint ilyen, az itteni ügyvédi-kamarának szervezésében is jelentékeny részt vett, sőt annak ügyrendjét is ő dolgozta fel. Azalatt, t. i. az 1873. év elején, a maga részéről is kidolgozott és adott be a kir. pénzügyi minisztériumhoz egy terjedelmesebb javaslatot «az állam bélyeg- s illeték-jövedelmeinek a honpolgárok minden érezhető megterhelte- tése nélkül» évenkénti több millió forinttal is, de mindenesetre legalább néhány százezer forinttal haladék nélkül történhető biztos növelése tárgyában, s azonfelül külön észrevételeket «a bélyeg és illetékek, valamint a díjak iránt fennálló szabályok módosításáról» szóló akkori törvényjavaslat tárgyában. A mint pedig a jogakadémia, az 1874. évi jogtanulmányi és vizsgálati rendszerváltozásra bekövetkezett két évi szünetelése után, az 1878. évben újból megnyílt, sőt az 1879. év nyarán négyfolyamúvá is szerveztetett, a collegiumi pártfogóság, a magyar és osztrák polgári-jog, s a polgári peres és nem-peres eljárás és a bányajog tanárává ismét és pedig ezúttal negyedízben választotta, sőt azóta mint jogkari dékán is tőle telhetőleg előmozdította a ma felvirágzó
