Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1899
2 tartja fenn s teszi szilárddá a nemzetet, de azért is, mert mi érthetjük meg legkönnyebben annak tanait és becsét. Nemzeti állam vagyunk mi is, s kell, hogy annak tartsuk magunkat; egy évezrednek öröme és búja megtanított minket az alkotmánynak megbecsülésére, s nem vesztettük még el a szabadság és függetlenség iránti szeretetet és annak érzékét. Angliában létemkor volt alkalmam megismerkedni több némettel, kik hosszabb időt töltőnek ott, s volt alkalmam azt a megfigyelést tenni, hogy nem képesek megérteni az angolnak nagy szere- tetét és hajlamát a szabadság, függetlenség és önállóság iránt, — nem képesek felfogni: miért helyez az angol oly nagy súlyt az individuális erők önálló kifejtésére, mondjuk, az önmagára való utaltságra, s vagy egyáltalán nem érzik magukat jól s mozogni sem mernek, vagy pedig elszédülnek attól a végtelen egyéni szabadságtól s úgy járnak, miként az a gyermekszobából kiszabadult ifjú, kinek egyszeriben megnyitjuk az egész világot. Ennek a szabadságnak s független kifejlődésnek szeretete s tiszteletben tartása nyilvánul az állami élet legjelentősebb mozzanatától az egyéni szabad mozgás legkisebb parányáig, az állami függetlenség mindenáron való fentartásától le egész addig az elvig, a hol néha szinte túlzásba és elfajulásba csap át, a hol már a mai napok politikusai veszélyt kezdenek látni az állami be nem avatkozásban s ezért e tiltó elvet korlátolni próbálják, addig az elvig, hogy az egyént szabad akaratában akadályozni még az ő érdekében sem szabad. Az állami be nem avatkozás elve érvényesül a köz- oktatásügy terén is; hiszen csak 1870-ben hozták a legelső népoktatásügyi törvényt, mely szerint többek között a School Board (talán «iskolaszékkel» lehet fordítani) a gyermekeket az iskolába járásra késztetheti, a közép- és felső-oktatásügy pedig az egyház vagy a társadalom tevékenységének, áldozatkészségének, nagy alapítványoknak köszöni létét. Eton, Rugby, Harrow, Christ’s Hospital s az angol királyság többi híres középiskolája, avagy Cambridge és Oxford Colleges-ei, London intézetei, talán az egyetlen «University of London»-nak kivételével, a társadalmi élet erejének, egyesek áldozatkészségének teremtményei s távol állanak az állami beavatkozástól, a minek következménye nemcsak ezeknek önállósága, morális hatalma, hanem az is, hogy mindegyik egy különálló, egy külön fejlődő, egy be végzett egész saját eredettel, történettel és czéllal, saját hagyományokkal és eszközökkel s következménye az is, hogy
