Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1898
15 melynek évfordulóját kegyelettel ünnepeljük ma is ; ez szülte meg 1848. április 11-ikét. Uralomra jutott ezzel a magyar nemzeti és állami eszme oly terjedelemben, a minőre a nagy és igazságos Mátyás király óta gondolni sem lehetett. Az új alkotmány s honpolgároknak jogban, érdekben, kötelességben és hazaszeretetben való egy nemzetté összeforradását eszközölte. Oh áldott legyen azoknak a nagy szellemeknek az emléke, kik ez alkotmány létesítése és megszilárdítása körül — mint Széchenyi, Kossuth és Deák — igazi nemzetfentartóknak és nemzetbiztosítóknak bizonyultak s ezzel drága véren szerzett és megtartott magyar hazánkat a modern nemzeti alapon szervezkedő önálló államok sorába emelték. A szó igaz értelmében vett szabadelvű fejlődésünk itt veszi kezdetét s a jóságos isteni gondviselés bölcs vezérlete mellett tisztán csak rajtunk, önfeláldozó hazafias munkásságunkon s békés egyetértésben nyilvánuló hazaszeretetünkön múlik, hogy megtartjuk-e ezt a hazát, a melyen kívül nincsen számunkra hely. Nézzük csak, mik is azok a nagy alkotások, a melyek a 48-as törvényekben szentesített alkotmányunknak oly bevehetetlen sánczait képezik ? Mindenesetre közjogi tekintetben legfontosabb a III-ik t.-cz., a független felelős magyar minisztérium alakításáról. Hisz a 48-as törvények megalkotásáig, illetve azok szentesítéséig a kormányhatalom gyakorlásában a felelősség elve alig érvényesülhetett. A nemzeti önállóság biztosítását czélzó törvény- czikkek nagyobbára Írott malaszt voltak és erős küzdelemre és fokozott munkásságra volt szükség, míg a modern liberalismus eszméi a szabadelvű és alkotmányos institutiók meghonosítása tekintetében gyökeret verhettek a nemzet és a király szivében. Független államiságunk egy más biztosítéka, a népképviselet elve alapján választott országgyűlés, a mely a régi alkotmányt mellőzve, testvérré tette a magyart s honfentartóvá e haza minden igaz fiát. S a midőn a VII. t.-cz. még Erdély unióját is kimondotta, megteremtette a 48-as törvények alkotmánya a históriai múlt által összeforrasztott egységes magyar hazát, mint a nemzeti szabadság és jogegyenlőség nélkülözhetlen feltételét. Általában a 48-as törvények közjogi részeinek kettős irányzata van. Először is az országgyűlésnek felelős minisztérium alá rendel minden a szt. István korona területén előforduló ügyet, s aztán a jogok és kötelességek egyenlővé tételére s a kiváltságok megszüntetésére törekszik az egész vonalon. Ide tartozik a közös teherviselés, az úrbér, robot és dézsma, valamint a földesúri hatóság megszüntetése, a papi tizednek eltörlése s az ősiség eltörlése, a melynek helyébe polgári törvénykönyv alkotására utasíttatott a felelős minisztérium, míg a földesúrnak kármentesítése «a nemzeti becsület védő pajzsa alá helyeztetett». S a 48-as törvényekben szentesített újabb alkotmányunk két fontos eszközt ád a nemzet kezébe a kivívott szabadság oltalmazására! Az egyik a sajtótörvény s a másik az anyagi erő, mely az ország polgárainak őrködésére bízza a közrendet és a belbékét. S ha még hozzáveszszük a tan- szabadság biztosítását, valamint azt, hogy az 1894-ben szentesített vallási és lelkiismereti szabadság biztosítása felé is történt az első kezdeményező lépés, nemkülönben, hogy a közlekedésügyi viszonyok elősegítése is tervbe vétetett: csakugyan be kell látnunk, hogy meg van adva a 48-as törvényekben az az
