Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1897
11 Majd Csengey Gusztáv theol. dékán, ismert nevű költőnk «Ötven év után» czímű remek alkalmi költeményét Bielek Aladár főgymn. tanuló szavalta el, ki a költemény minden gondolatával, minden szavával lebilincselte a közönség figyelmét, mely perczekig tartó éljenzéssel és tapssal fejezte ki elismerését kedvelt költője és az ügyes szavaló iránt. A költemény így hangzik: Ötyén év után. Nehéz időknek forrongása zendül — Valami úgy zúg távol és közel! — Megdobban a szív titkos sejtelemtül. . . Mi azé... Ha kérdem, senki sem felel. Tompán morajlik, majd süvöltve kél fel, Föl-fölczikkázik s felleget kavar, Mint akkor! . . . Nos ma — szebb jövőd hitével Oly rendületlen állsz-e még, magyar!? Szól-e világra őseröd hatalma, Mint akkor szólott, e dicső napon ? A nagy időkből visszazeng a dal ma Népet riasztó csoda-hangokon; S márcziusodnak büszke idusára Megifjul-e a régi ideálP . . . Egyszer volt a magyarnak ilyen álma — Oh hiszen annak ötven éve már! Isteni nap! — a teremtés csodája Nálunk mutatta legszebb remekét: Hogy lesz nappallá a rab éjszakája Es tündöklő a gyásztakarta ég; És a gomolygó bús felhőt egyszerre A hajnalözön hogy' hasítja át.. . Oh a nagy Isten boldog szép szerelme Egyszer mutatta meg nekünk magát! Egy szent örömben ott az úr s a szolga Egymást ölelve fölsír boldogan; Nemes, paraszt nincs többé: összeforrva Azt érzi, hogy csak egy hazája van; S e drága földön milliók magyarja Egyetlenegy nagy örvendő család, Es annyi testvér mind csak azt akarja: Szabaddá tenni ezt az egy hazát. 2*
