Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896
13 hogy utána járjon, vájjon nem hagyományoztak-e a Collegiumnak. Természetes volt a sokszori csalódás, ámbár nem hiányzottak a felemelő s lelkesítő momentumok sem, a mint egy-egy szép adománynyal vagy hagyománynyal emelkedett az iskola vagyona s vele tűnt a pénzhiány is. Kellett is gondoskodnia, mert a tanárok nem tudván kis fizetésükből megélni, újra fizetésemelésért folyamodtak s a mennyiben kérelmük nem volt teljesíthető, vagy féltek a bizonytalan jövőtől, elhagyták a Collegiumot, mely a mindennapi kenyeret sem volt képes nekik biztosítani. A pártfogóság mélyen érzi e baj okát, a melyet eltávolítani nem tud s egyik jegyzőkönyvében (1859. okt. 18.) ezt olvashatjuk: «Sajnáljuk a dolog ily fejlődését, mely egy ügyes tanár vesztével végződik. (Homola Rudolf eltávozott a Colleglumtól.) Harmadik veszteség ez évben (Linberger István theol., Zundel Károly és Homola R. gymn. tanárok), melynek szomorú oka pénzbeli szegénységünk és azon pirító valóság, miszerint nemcsak a lelkészek, hanem sok helytt még az elemi tanodák oktatóinak anyagi állása jövedelmezőbb (egy tanár fizetése ekkor 400—600 frt) mint a kerületi Collegium legtöbb tanáráé; köszönet tehát azoknak, kik a szent ügy iránti buzgalomból áldozni és kitartani tudnak.» Hogy mennyire méltatta a pártfogóság Hazslinszkynak pénztárnoki buzgóságát s érdemeit, legjobban igazolja azon körülmény, hogy midőn 1856-ban Bécsbe megyen a természetvizsgálók gyűlésére, az üres pénztárból 100 frt útiköltséget szavaz meg neki, mert reméli, hogy ezen út nemcsak Hazslinszkyra nézve a tudomány szempontjából, de a Collegiumra nézve anyagi tekintetekből lesz hasznos, daczára annak, hogy a rákövetkező esztendőben újra vidékre megyen gyűjteni a megszorult pénztár hiányának pótlására s hogy még 1864-ben is Ujházy Albert 200 forintot ajánl fel a pénztár hiányának némi pótlására. Sokszor olyan viszonyok között volt, mint Francke, a hallei árvaház alapítója: nem volt miből fedezni a legszükségesebb kiadásokat s egy-egy jótevő patronus adománya, a kihez fordult, legalább rövid időre megszüntette pénzzavarait. Hazslinszkynak ideális lelkesedése, protestáns buzgósága s szívós akaratereje, a mely nem ismert akadályokat, győzedelmeskedett a nehézségek felett s lassan-lassan sikerült kivezetni a főiskolát a megsemmisülés örvényéből. Valóban ideális gondolkozásé volt tanártársaival s a coll. párt- fogósággal egyetemben! A helyett, hogy, a mint önérdekeik kívánták
