Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896
8 két Vachott, Sárossy, Kerényi, Tompa s Petőfi szellemének hatása alatt áll: hazafias s magyar irodalmi összejöveteleket s gyűléseket tart, ekkép készülve öntudatlanul a gyors léptekben elősiető sza- badságharczra. A felső osztályok ifjúsága három kiváló tanár vezetése alatt állt: a már öregedő Munyay Antal kitűnő theologiai, az országos nevű Csupka András jogtanár s a még fiatal, de az egész ifjúság szívét elhódító Vandrák András alatt. Ezek mellé kerül negyediknek Hazslinszky, s ezek mellett kell a tanulók szeretetét kiérdemelnie s a collegiumi pártfogóságnak bizalmát megszereznie. A feladat nem volt könnyű s egy törekvő, fiatal tanárnak joggal ambitióját képezhette velük versenyezni. S a mi másoknak nem sikerülhetett volna, azt Hazslinszky csakhamar elérte. Már az 1846—47. isk. évre őt választotta a pártfogóság a Collegium igazgatójának, mely tisztet 1852-ig — Munyaival és Vandrákkal évente váltakozva —■ kellett betöltenie. Tárgyai, a melyekre meghivatott, a természettan és mathe- rnatika voltak ugyan, de ezeken kívül a természettudományokat is tanította s így nem lett hűtelen eddigi főtanulmányához: a növénytanhoz, sőt elsőrangú nevet a tudósok között s becsületet a magyar névnek nem a természettan és mathematika, hanem a növénytan terén szerzett magának s szaktudósnak a leiró növénytanban ismerték el. Nem lesz érdektelen, ha felemlítjük, hogy minő fizetéssel jutalmazta őt — miként a többi tanárokat is — a Collegium. Készpénzfizetése 120 p. frt, lakás a Collegium épületében — hol a tanárok legnagyobb része lakott — névnapi ajándékok, az akad. ifjúság által befizetett tandíjnak a/12-e, 2 öl fa és egy káposztás föld. Ezenfelül — mint a Szirmay-könyvtár gondozója — kapott évente 120 p. frtot. Ezen csekély fizetés mellett csak azért lehetett megélnie, mivel a jeles tanárok működése s híre igen sok ifjút vonzott Eperjesre az ország minden vidékéről s ennélfogva úgy a tandíjosztalék, mint a szokásos névnapi ajándékok nagy összegre rúgtak. Különben is a tanári fizetések akkor egyáltalán mindenütt igen kicsinyek voltak; tanári tekintélyről alig lehetett szó, az iskolák pártfogói konvencziósoknak tekintették őket s egy Vandráknak erélyesen ki kellett kelnie s felszólalnia a pártfogóságnak a tanárok önérzetét mélyen sértő ily gondolkozása s viselkedése ellen.1 A jövedelem a viszonyokhoz mérten tehát elég szép volt, de nem hiányzott mellőle az a nagy baj, hogy a Collegium folytono1 Dr. Vécsey Tamás f. i. művének 18. oldala.
