Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896
6 A kik akkori tanítványai közül reá visszaemlékezni tudnak, örömmel gondolnak kezdő tanárkodására; jó bánásmódjáért s nagy tudásáért nagyon megszerették s szívesebben tanultak tőle, mint tanárjaiktól. Idejét azonban most is a természettudományoknak szentelte, bejárva a Szepességnek minden zugát s a szomszédos területeket ismereteinek gyarapítása czéljából; járt-kelt az erdőkben, gyűjtött lepkét, bogarat, ásványt s növényt és szárított növényeket s azokból csakhamar egy gyűjteményt állított össze, mely még most is meg van az ungvári kath. gymnasiumban.1 1841. év tavaszán egy hosszú útra indul s a lehető legegyszerűbb módon felszerelve, gyalog lejut egész Fiúméig, mindenütt botanizálva s keresve természeti ritkaságokat. Onnét visszatérve Debreczenbe, a rhetorikát hallgatta s a vidék flóráját tanulmányozta. Az 1842. évben Árvamegyét kutatta át az árvái uradalom költségén s ennek eredményeképen megírta «Árvavármegye topográfiáját». A következő esztendőben egy füvészeti műszótár kivonatát küldte be a Temesvárt tartott orvosok és természetvizsgálók gyűlésének elfogadás s kiadhatás végett, a melyet még Debreczenben állított össze «Novum Systema vegetabilium» művel egyszerre. Ezen művét a gyűlés úgylátszik nem méltatta figyelmére, mert nem adta ki s az nem is jelent meg soha s úgy látszik nyoma veszett.2 A tudományokat kedvelő s a természetet kutató, máris fiatal tudós nem elégelte meg az iskolai tanulást s habár megpróbálkozott már a maga lábán is járni, mindamellett tovább akart tanulni s miként az a protestánsoknál általános szokás volt, hogy a leendő tanárok s lelkészek németországi egyetemekre mentek tanulmányaik folytatása s befejezése végett, úgy Hazslinszkynak lelke is a tudományok forrásához: német egyetemre vágyott. «A refor- mátió óta minden evangélikus tanárjelölt Németországba igyekezett, hogy annak híres egyetemein hallgathassa és megismerhesse a tanári nevezetességeket. A mily káros az, ha a magyarhoni ifjak a hazai iskolákat mellőzve, idegen tanítók kizárólagos befolyása alá kerülnek s államellenes érzelmeket szívnak magukba, épp olyan czélszerűnek tartom a Királyhágón inneni evangélikusok több százados szokását, hogy a tanfolyam végeztével, tehát a kellő alapismeretek és hazafias érzelmek birtokában, felkeresik a külföld híres egyetemeit.»3 Akkor azonban más idők jártak e hazában, mint most. 2 Dr. Mágócsi Dietz Sándor f. i. nekrológja. — 3 Dr. Vécsey Tamás: «Emlékbeszéd dr. Vandrák András felett.» 7. oldal.
