Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1895

megmentetted, s e haza rég megbűnhödött népét soha vész, vihar, viszály, gyűlölet, ármány vagy erőszak zsákmányául esni nem engedted, sőt inkább teljes épségben mind idáig elvezérelted. Remény táplálja hát szivünket, míg ajakunk hálát rebeg, az iránt, hogy az a jóságos Gondviselő, a népek és nemzetek fentartó Atyja, ki hazánkat és nemzetünket ezer éven át így kegyelte, nem hágy el a jövőben sem. Táplálja lelkünket az az élő reménység, hogy a népek és nemzetek fölött uralkodó és ítélő nagy Isten nem emlékezik meg soha arról a bűnről, a melyet e haza fiai ezer esztendő alatt vétettek ellene, sőt inkább újítsa meg velünk, mint választott örökségével, ezer évvel azelőtt kötött szeretet-frigyét, ismételten s tegye még boldogabbá, nagyobbá és dicsőbbé e sokat bűnhődött kisded nemzetünket. De egyúttal értesse meg velünk hazánk gondviselésszerű története, hogy nemzetünket csak erényei tarthatják fel. Épp azért kérjük nemzetünknek a keresztyén vallásban és műveltségben s az isten- és emberszeretetben s a honszeretetben való növekedését, hogy e hazának minden polgára felekezet- és nyelvkülönbség nélkül legyen egyszersmind hű fia és egymásnak testvére. Mert «elvész a nép, mely tudomány nélkül való» s «minden nemzetnek támasza, talpköve a tiszta erkölcs». Úgy fényljék minden téren a mi világosságunk az egész világ előtt, hogy mindenek látván a mi világosságunkat: dicsőítsék a mennyei Atyát. Végezetül a korona fényére, jóságos és bölcs Királyunk és Királynénk életére vigyázzanak az Úr őrző szemei, s egyházi, tanügyi és polgári hatóságaink folyton ügyeljenek arra, s hogy állami, polgári s valláserkölcsi életünkben a művelődés jóléttel, az. igazság békességgel, az adott szó szentsége méltányossággal s az erény becsülettel karöltve járjanak fent és lent egyaránt. Örökségünk legyen : a haza minden előtt! Mert hát

«A nagyvilágon, e kívül,

Nincsen számunkra hely,

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt élnünk, halnunk kell! Ámen.

——

II.

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD.

Tartotta Kubinyi Albert, a coll. felügyelő helyettese.

Mélyen tisztelt ünneplő közönség!

Egy véletlen összeütközése a hazafiűi szent kötelességeknek, a mely ezen Collegium érdemes felügyelőjét a központba hívta, játszotta kezemre azon megtisztelő szerepet, hogy az itten megjelent díszes közönséget — bár az ünnepély fontos volta és nagyjelentőségétől elfogult lélekkel, de hazafiúi érzelmektől eltelt kebelem egész melegével — a legszivélyesebben üdvözölni szerencsés lehetek.

2