Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1895
16 1852-től coll. központi bizottmányi jegyző is volt. Úgy maradt az, míglen 1884—85. a gymn. tanterv változásával, átvette a gymn. III. és IV. osztályban is a történet tanítását. A theologiában 1854-ig adta elő az egyháztörténetet ; az újon szervezett jogakadémián pedig 1864—75-ig a magyar jog- és alkotmánytörténetet. Különös érdeméül megemlítjük még azt is, hogy 1851—71-ig egy-két évi megszakítással, midőn is Vandrák András tette azt, ő vezette a Bach- korszakban annyira perhorrescált coll. magyar nyelvművelő, úgynevezett «Magyar Társaság»-ot. Az 1890. november 16-iki coll. választmányi ülés alkalmával «hajlott koránál s testi törődöttségénél fogva» három havi szabadságidőt kért és kapott; majd 1891. május 24-én egy egész évre kérte azt s a coll. választmány «a derék tanár érdemeinek teljes elismerése mellett» teljesítő kérelmét s elébb ugyancsak helyettes tanárral, majd midőn Herfurth József állapota nem javult, 1891. junius 28-iki gyűlésén rendes tanárral töltötte be helyét; s midőn az 1893-ik évi junius 1—2. napjain tartott coll. igazgató választmányi ülés szabadságidejét újra meghosszabbította, 3000 kötetnyi történeti könyvtárát és körülbelül 6500 frtot érő éremgyűjteményét «hálából, mint egykori tanítvány s 40 éven túli tanár, 35 évi gondos és szerencsés gyűjtésének az eredményét»' a Collegiumnak adományozta s a Collegium «a legnagyobb s legforróbb köszönettel fogadta» azt. És Herfurth József collegiumi «szabadságolt tanár» maradt haláláig. A felekezeti tanárok országos nyugdíjaztatásáról szóló törvény életbe lépése után kérte ugyan a nyugdíjat az államtól, de másnapra, hogy ettől kérte, Istene adta meg azt neki, 1895. november 27-én magához szólítván őt «örök szabadságra», örök nyugalomra. Igen, «örök nyugalomra», de nem a halálba, mert, hogy meg ne haljon, arról gondoskodott életében működésével — és holtában végrendeletével, hagyván egy Eperjesen szervezendő ev. polgári leányiskolára 40,000 frtnyi vagyont, a coll. ifjúságnak egy drága, aranyozott ezüst úrvacsorái kelyhet stb. stb. A ki így él, így cselekszik, az nem hal meg soha! Herfurth József mint tanár sem halhatott meg, mert él tanítványai emlékezetében. Szikrázott belőle a lélek, midőn hivatása magaslatán állva, szép hazája dicső, nagy nemzete fényes történetét varázsolta tanítványainak lelki szemei elé . . .! Hazánk nagy napjai, mintha újra előttünk folytak volna le; hazánk nagy alakjai, mintha megelevenedtek volna s szellemszárnyakon röpködtek volna körülöttünk . . . Ha a szabadságról, a szabadságharczról kellett szólania, úgy tűnt fel, mint egy vezér. Mikor a Rákóczy viharát ecsetelte, alakja kiegyenesedett, nagy szakálla lengett, mint egy zászló. Mint protestáns, szabadelvű volt s minden erőszak ellen kész volt protestálni. Egész kis mondakör fejlődött ki arról: miképen viselkedett az abso- lutismus idejében az erőszakoskodó kormány iskolai túlkapásai ellen s miképen játszotta ki annak magyar hazafiságot, magyar igazságot tanítani tiltó rendeletéit. Typikus alak volt. A régi protestáns tanároknak mintaképe! Anyagilag szegény, de szellemileg gazdag. Szelleme kincseivel sok gazdag, sok előkelő
