Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1894
23 egybevetésével s gyakorolta az ékesszólásban az ifjakat a Cicero beszédei fonalán; tanította Dieterich: Institutiones Catecheticae czímű művét reggel 6—7-ig és 9—10, d. u. 1-től 3-ig. A többi tanítók közül: 6. Michaelis Pál a giesseni Poeticát, Horatiust és Vergiliust és minden költemény-alakban gyakorolta az ifjúságot s azonkívül tanította a görög nyelvtant Weller, a vallást Dietrich: Institutiones Catecheticae szerint s tanított Arithmetikát. 7. Schnatzinger János tanította Rhenius Grammaticáját, Cornelius Nepost, Cicero Epistolae Famii. és ad Atticum czímű művét, a görög nyelvtant Weller és a vallást Dieterich Epitome Catechetica czímű műve szerint és vezette a német nyelvi gyakorlatokat. 8. Szánthó András tanította a grammatikát Rhenius tankönyve szerint, tanította Comenius (Jan Komenszky) Januáját, Cicero Epist. Famii., Weller görög nyelvtanát, Dietrich Epit. Catecli. és vezette a magyar nyelvi gyakorlatokat. 9. Saárossy Márton az elemi osztályban Rhenius Compendiumát (tankönyvét), Comenius Vestibulumát, Cicero kisebb leveleit és Luther kis Kátéját. Vezette a magyar nyelvi gyakorlatokat. 10. Jankovitz János a kicsinyeknél Rhenius Donatusát, latin szavakat, Evangéliumokat és Luther kis Kátéját és az írási gyakorlatokat. Luther M. kis Kátéját valószínűleg ez is, a fenti is a lőcsei kiadás szerint tanította, mely 1667-ben latin és magyar nyelven megjelent Lőcsén Brever Sámuelnél s melynek még egyetlen példánya meg van a lőcsei ev. Gymn. könyvtárában. Czíme: Catechesis Minor D. Martini Lutheri, Latine et Ungarice. Leutschoviae. Typis Samuelis Brever. Anno MDCLXVII. 8-r.1 11. A legkisebb osztályban Simonides János az olvasást, Hadik Miklós a betűzést, syllabizálást, Szép István pedig a betűismergetést és mind a három az ábécé betűinek német és magyar írását; tanítják a katechesisi fejezetkéket és bibliai verseket. Minden osztály imádsággal kezdte, imádsággal végezte. Ezen első collegiumi iskolai évben, az 1667—68-dikiban, e főiskola élete, valóban mozgalmasnak mondható; mert nemcsak hogy tanárai : nevezetesen a főigazgató, Dr. Pomarius Sámuel és a Conrector Mag. Zaban Izsák resztvettek az V. szab. kir. városi superintendentia (püspökség) gyűlésén 1668. febr. 6—9-ig Kassán és 1668. márcz. 7 -9-ig Eperjesen, mely utóbbin a hozott határozatokat az eperjesi négy pappal: Mag. Sartorius = Schneider János pastor, Müller János német, Curiani György magyar és Rosaides = Ruzsják János tót pappal együtt Dr. Pomarius Sámuel is aláírta; hanem és főleg azért, mert már ez első évben igen élénk irodalmi munkásság fejlődött ki a tanári karban. Ugyanis ez iskolai évben adta ki Dr. Pomarius Sámuel: «De veritate Religionis Lutheranae. Disputatio Theologieai> czímű művét, melyet egy deczemberi nyilvános vitatkozás alkalmával báró Nyári Ferencz, Pomarius tanítványa, védett (1667. Lőcsén, Brever Sámuelnál),1 2 ez isk. évben jelentek 1 Lásd: Szabó Károly «Régi magyar könyvtár». Bpest, 1879. I. k., 441. lap, 1058 sz. a, 2 Lásd: Szabó Károly «R. m. k.» II. k., 301. lap, 1104. sz.
