Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1894
18 Alig oszlott szét ezen emlékezetes 1667. április 16-iki pártfogósági ülés, midőn is összejött a 12 felügyelő és a maga s a pártfogóság nevében meghívta — a szász választófejedelemhez és a theologia igazgatójához, Calovius Ábrahámhoz intézett kérés mellett — első professoral, a theologia előadójául és egyúttal az új Collegium fődirectorául, először a híres külföldi theologust, dr. Aegidius Strauch-ot s midőn az a meghívást el nem fogadta, a fejedelem engedélyével Calovius kedvenczét, Pomarius Sámuelt, a magdcburgi egyik lelkészt. 1667. május 1-én küldöttek meg neki a meghívó levelet, mint leendő collegiumi főigazgatónak s a theologia tanárának a X. osztályban. Ez zokon esett dr. Pancratius Mihálynak, a ki csak egy évvel ez előtt, 1666. őszén, midőn mint vendég jelent meg Eperjesen, lépett a Mag. Bayer János örökébe (kit — mint láttuk — veszekedő éles természete, tanári tapintatlansága oly gyűlöletessé tett, hogy eleinte csak rectori hivatalától, majd ezért való izgágáskodásáért, tanári hivatalától is megfosztottak az eperjesiek), mint az eperjesi Lyceum rectora; de azért megmaradt az új Collegium kötelékében, mint praefectus tanár, felügyelt az építésre, s bár eddig a történetet és az ékesszólást tanította, átvette a gyakorlati philosophia, a földrajz és némi jogi tanok tanítását a IX. osztályban. Kívülök tanárokul alkalmazták még részben a régiek közül, részben újonnan meghíván azokat, a következőket: Zabanius (Zabány) Izsákot a VIII. osztályba, Ladiver Illést a VII. osztályba, Lázy Adámot a VI. osztályba, (midőn ez 1668. julius végével gróf Tököli István papjául ment, helyébe Mag. Röser Jakabot hívták meg.) Michaelis Pált az V. osztályba, Schnatzinger Jánost praeceptorul, tanítóul a IV. osztályba és Szánthó Andrást praeceptorul, tanítóul a III. osztályba. A második osztály két tanítójának és az első osztály három tanítójának kijelölését a collegiumi fődirectorra bízták. Dr. Pomarius Sámuel, ki időközben az eperjesiek pénzén tette le a doctorátust és tetemes útiköltséget kapott,1 midőn 1667. őszén szerencsésen megérkezett és főigazgatói székét elfoglalta, a második osztályba Saárossy Mártont és Jankovits Jánost, az első osztályba Simonides Jánost, Madik Miklóst és Szép Jánost rendelte tanítókul (praeceptorokul), bizonyosan a felügyelők beleegyezésével és a régi tanárok : Pongrácz és Zabány tanácsaira is hallgatva. Teljesen elő volt immár készítve a nagyszabású iskolai élet, csak az építést kellett már (utolsó részleteiben) befejezni. Az ellenséges indulatúak kaján irigysége és rágalmai által újólag felzaklatott király, I. Lépőid, az utolsó kísérletet is megtette ekkor a nagy mű megakasztására. Ugyanis egy rendeletben, melyben a városi tanács tagjait külön-külön, névszerint megnevezi s melyet egyúttal az egész város közönségéhez is intéz, 1 Lásd : Pomarius S. «Oratio auspicalis» stb. czímű fent idézett müvét.
